Nem fogok már bízni soha a férfiakban?

Eddig a következő tapasztalataim vannak a férfiakkal kapcsolatban: csak akkor kellek nekik, ha nincs jobb a láthatáron, amint jön jobb lehetőség, lelépnek, ha nem akarnak rámérni, mindig találnak valami kifogást és úgy egy az egyben, nem engem magamért nem szeret egyik sem, illetve nem is tudnak engem szeretni. Az utóbbi időben sokat gondolkodtam ezen és rájöttem, hogy már elképzelni sem tudom, hogy lesz olyan, akinek tényleg én kellek majd és nem csak egy pótlék leszek. Ha lenne is valakim, akkor se tudnám elhinni, hogy nem hagy el, amint találkozik valaki jobbal. Nem vagyok féltékeny típus, nem szoktam hisztizni, ha ránéznek valaki másra is, de valahogy azzal tisztában vagyok, hogy bőven találnának bármikor jobbat nálam akiért dobnak. Fogok még valaha bízni a férfiakban?