Miért baj, ha nős a pasi?

Miért baj? Nem baj. Neked nem.

Másnak viszont igen. :) Szerintem te is tisztában vagy vele, hogy a legtöbb nő a te korodban nem hasonlóképp gondolkodik, hanem keresi az igazit, vagy legalábbis egy olyan pasit, akivel van jövője.

A férfiak meg ezzel tisztában vannak. A társadalmi norma alapján a megcsalás bűn. Minden szemszögből. Mivel pedig bűnt követnek el, azt titkolni kell. :)

Egy "átlag" nővel ha közli a kinézett pasi, hogy nős és gyereke van, akkor a nő ott fordít hátat és hagyja a fenébe. Mert nem kell a használt áru.

(Egyébként, bár az ismerőseid ezek szerint nem, de nagy átlagban a férfiaknál is igaz, hogy olyan nőt akarnak, akik még nem voltak férjnél. Mert akkor az ő feleségük, az ő gyerekeik anyja lesz, nem másé.)

Persze ezek nyilván a 20-30as korosztályra igazak, idősebb korban már más a tészta.

Ettől függetlenül, ha te így érzed jól magad, akkor hajrá. Csak ne várd, hogy a társadalmi norma hozzád igazodik, hiszen a többség nem erre vágyik. :) Viszont ha ismerkedésnél felvázolod, hogy neked ilyen a gondolkodásod, akkor sokkal több őszinteséget kaphatsz.

Bár ne árultad volna el, hogy egyetemista vagy kérdező. A #2-es kommentedből süt az emberi butaság, hiedelmek. Jézusom. Ki mondta, hogy egy huszonéves srác, ha egyetemistam, akkor abból áll a napja, hogy bulizik, drogozik, és házvezetőnőnek tartana? Ember, én egyetemista koromban magam főztem, mostam, sosem drogoztam, alig ittam, és komoly terveket szövögettem már akkor. Durva, hogy ennyire érzelmi csecsemő szintjén áll egy elvileg művelt, tanult ember.

"Egy nő számára a nős pasi a legjobb!" Én nem ezt látom a világban. Folyton panaszkodnak a nők, ha ez kiderül, hogy mikor hagyja ott a feleségét, mikor költöznek már össze. Szóval nagyon melléfogtál. Elb...ott egy nő lehetsz. :D

15: ha már az egyetemet emlegeted, egy egyetemet végzett embertől elvárnám, hogy kulturált stílusban, logikusan érvelve adja elő a mondanivalóját. Ahogy a kérdező tette! Szemben veled. Te anyázol. És elvitatod a kérdező tapasztalatait, ami már vicces. Az általad leírt szeretők viselkednek éretlenül, amikor nem tudják eldönteni, hogy most jó-e nekik a szerető szerep vagy nem. Pedig elég egyszerű, nekem azért sikerült eddig mindig maximum 3 nap alatt eldönteni.

A kérdező is szinte biztosan akar majd valamikor rendes kapcsolatot. Majd. Nem most. Nem kell megmagyarázni neki, hogy már most is azt kellene akarnia, amit talán majd később fog.

Mesélek valamit. Amikor válófélben voltam az első feleségemtől, kicsit megint belevetettem magam a hedonista életbe. Nem akartam rögtön lekötni magam, ezért mindenkinek már az elején megmondtam, hogy nős vagyok, holott akkor már külön éltünk. Kétféle nővel találkoztam akkor. Akinek már volt dolga nős pasival, és akinek még nem. Utóbbiakat minden különösebb nehézség nélkül vettem le a lábáról, míg az előzőek szinte szóba sem álltak velem. Kerek-perec megmondták, hogy ebből az utcából már megjöttek, és a büdös életbe meg egyszer nem teszik be a lábukat. Soha egy vasárnap, soha egy vendéglőben eltöltött romantikus vacsora, soha egy karácsony, vagy születésnap, csak a délutánokból lopott órácskák. És folyamatos kisebbségi érzés emészti az önbecsülésüket, hogy ők csak másodikak, örök vesztesek, amolyan pótkerekek.

Nyilván ez lehet az egyik ok. A másik pedig az, hogy noha te ezt nem tudhatod, rengeteg nő van, aki igényli a hazugságot. Ők rózsaszín felhők között akarnak lebegni, nem pedig a rút valósággal szembesülni percről percre.