Meddig várnátok ilyen esetben?

Ha tudnám, hogy a lány szeret, és kölcsönös köztünk, akkor megvárnám.

A házasok is válaszolhatnak? :D

Ameddig ki nem alszik bennem a remény. Házas vagyok, szerintem nemigen lehet erre válaszolni. Ez egy olyan helyzet, ami sok tanulságot tartogathat az ember számára önmagáról.

Aznap regisztrálnék társkeresőre

Ameddig szeretem. Tovább nincs értelme, mert ha felébred, akkor sem kezdeném el játszani a hősszerelmest, és összekötni vele az életemet. Az érzelmek múlása nem akaratlagos, ő sem direkt esett kómába, én pedig nem tudok beragadni abba a pillanatba, várva, hogy egyszer talán felébred. Ha az embernek semmiféle kapcsolata nincs azzal, akit szeret, egy idő után kihűlnek az érzelmek. Hogy mennyi idő alatt, az a kapcsolat minőségétől függ. Pár évet a legtöbben kitartanak, mert a remény élteti őket, de ahogy az életben egyedül kell helyt állni, és semmiféle támogatást nem kapnak a párjuktól, akinek az lenne a szerepe az életükben, pótlékot keres az ember, és már nem lesz nélkülözhetetlen az, akit elvesztett. Ha felébred, attól még ott állhat mellette, és segítheti. Az élet azonban nem áll meg, túl rövid ahhoz, hogy az ember olyasmire vágyjon, ami talán soha nem fog bekövetkezni.

#6-os, igazad van, de én kiegészítem azzal, hogy mennyi idősen történik ez. Más egy 50+ és egy 30-as kapcsolatban. Én legalábbis úgy érzem.

Évekig valószínűleg, de hogy őszinte legyek, ebben nagy szerepe lenne annak, hogy szintén évekbe telne, hogy helyrejöjjek lelkileg. A végtelenségig nem tudnék várni, főleg annak a tudatában, hogy ennyi év után nem lenne egészséges, mikor felébredne. De nagyon szeretem a férjem, és még ha össze is akadnék valakivel, ha felébredne, mindenben támogatnám, ápolnám is, ha kell. Ez így leírva szörnyen hangzik, de 4-5 év után biztosan tombolna bennem a vágy, hogy valakivel megosszam a mindennapjaimat.