Mit csináljak ha több mint 20 évesen zavarba hoz az a gondolat, hogy ha járni fogok valakivel, akkor a többiek mit gondolnak?

#8

Kinőttem igen, de nem úgy, ahogy te érted a szót. :) Én azt gondolom, hogy ez nem ilyen "majdelmúlik" dolog - nem tudom, te más helyzetekben milyen vagy, de én pl. alapból is elég visszahúzódó típus vagyok, könnyű zavarba hozni, pasizástól függetlenül, nehezen nyitok mások felé. Mivel eleve olyan vagyok, hogy frusztrál mások véleménye, ezért ebben (is) megnyilvánul. Nem olyanra gondolok, hogy mit gondolnak a páromról vagy rólunk, az messze nem érdekel, hanem csak ezek az apróságok, hogy mondjuk biztos mindenki leszól, ha nyilvánosan "nyálazunk" és társai... :) Valami hasonlót írtál Te is, ha jól értettem.

Szóval, itt a kinövés az nem korral jár, hiszen ilyen vagyok és azért írtam a kort, hogy nem a kamaszos jujjelsőpasim dolog, inkább azzal, hogy párom mellett elfelejtem ezeket a dolgokat, mert annyira természetes, hogy mellettem van, így kell lennie, és kész - emiatt eszembe sem jut azon stresszelni, hogy ez hogy fest kívülről. :)

Nem mondom, hogy mindenkinél így van, de hát mindenki magából indul ki... :D

#7 voltam

aranyos vagy :) nekem első kapcsolatom van és marad örökre is remélem :) mielőtt megismertem így gondoltam, őt viszont büszkén végigcipelem a világon is :)

20/L két hónapos

SZia,

Ha Te a mai, modern világban, ahol - a bigott vallásos embereket kivéve - mindenki elfogadja és jó dolognak tartja a szexuális kapcsolatokat...mégis valahogy "cikinek", "kínosnak" érzed - több mint húsz évesen - hogy van valakid, akkor te nagyon gátlásos vagy. Ezt - ahogy több más hozzászóló jelezte - "ki lehet nőni" magától is, de én mégis jobbnak tartanám, ha tudatosan dolgoznál rajta, hogy leküzdd ezeket a gátlásokat. A mai társadalomban inkább az a kínos, ha nincs senkid, mint az, hogyha van valakid.