Elemezné valaki? Le kelett volna szólítani?

Tegnap hazafelé jöttem Érdről Százhaombattára fél 5 körül, busszal.

A csukló előtt ültem, menetiránynak háttal, ahogy szoktam. Felszállt egy meseszép lány, a csuklórészben állt, velem szemben. Vöröses beütésű, barnás haja volt, nem volt kivakolva... épp az esetem, mondhatnám. Ezért aztán lopva rá-ránéztem. Egyszer csak láttam, h észreveszi és elvigyorogja magát... amire persze én is, zavaromban kinéztem az ablakon, oh mily gyönyörű és érdekes a táj... de nem bírtam sokáig, muszály volt ismét ránéznem! És mikor odafordultam hirtelen, láttam, hogy rajtam vannak a szemei! Azonnal elkapta a tekintetét! Ekkor én kezdtem mosolyogni. Párszor eljátszottuk ezt, mígnem a mellettem ülő felkelt és leszàllt. Ekkor mellém ült. Itt véget is ért az egész, csak szótlanul ültünk egymás mellett, majd a megállt a busz ahol le kell szállnom és ennyi. Mikor hajtott el a busz rámosolyogtam, de ennyi.

Szerintetek le kellett volna szólítanom? Akár a helyem is átadhattam volna, bár nem vagyok lovagias-udvarias. Meg mikor mellém ült, megszólíthattam volna. De őszintén megmondom, ott és akkor meg se fordult a fejemben, vagy ha mégis, ostoba ötletnek tűnt. Én? Leszólítani valakit? Mivan, ha rossz néven veszi, hülyének néz vagy kinevet? Közlekedési eszközön sosem csináltam ilyet még. 2x szólítottam le valakit, de egyikből sem lett kapcsolat. Meg úgy gondoltam, nem miattam ül mellém, hanem mert ott van hely. Ha volt kapcsolatom, ott engem szedtek fel ls az úgy működött is, legalább tudtam, hogy be is jövök neki.

Nem szoktam csak úgy ismerkedni, merőben szokatlan számomra az ilyesmi. Túl sokat látok bele, nem?

24/F