Mit tegyek, hogyan csináljam, hogy ne tegyem tönkre?

(L) fél éve a depresszió tüneteit produkálom, újabban pánikroham/szorongásos tüneteim is vannak. Tudom magamról, hogy nagyon nehéz ezt elviselni, tudom, hogy nagyon tanácstalan lehet ezt végignézni. A barátom 90%-ban csak sajnálatból van velem, a depresszióm rajta csattan, ha "rohamom" van felhívom.

Nem tudom magam kezelni a rosszkedv, az elveszettség érzete csak gyűlik és gyűlik, nincs senkim aki _igazán_ mellettem lenne, a családról inkább ne is beszéljünk...

Mit tehetnék, hogy ne tegyem tönkre a barátom, nem akarom magammal húzni, senkit sem akarok magammal húzni a mélybe.

De ezek mellett úgy érzem, hogy a rohamaim kiváltója pont az az érzés, hogy nem érzem, hogy a másik tényleg velem akar lenni, hogy tényleg szeretne, azt érzem csak sajnál, hibásnak érzi magát (vele kapcsolatos a fő ok ami ilyenné tett), hogy bűntudata van, és ezért nem hagy el... nincs egy biztos pont az életemben, nincs mibe kapaszkodnom, úgy érzem kicsúszott a lábam alól a talaj... mit tegyek?