Miért ilyen nyomi?

5 éve nem tudok hova tenni egy fiút... (Megpróbálom a lényeget kiragadva röviden leírni.)

5 évvel ezelőtt írt rám Facebookon ez a fiú. Akkor töltöttem a 15-öt. Egyébként 4 év korkülönbség van köztünk. Azóta minden egyes nap rám ír. Nekem nagyon megtetszett és beépült a mindennapjaimba. De kapaszkodjatok! Egyszer sem találkoztunk az öt év alatt. És...egy városban lakunk. Fogalmam sincs, hogy hogyan lehetséges ez, hogy még véletlen sem sikerült összefutnunk.

A kapcsolatunk úgy néz ki, hogy állandóan megy a szekálás, hülyéskedés, teljesen komolytalan témáink vannak. Eléggé egocentrikus, el van ájulva magától, folyton futtatja magát előttem, hogy ő milyen jó pasi. De találkozni nem akar...

Nagyon vegyes érzelmeim vannak vele kapcsolatban. Én nagyon szeretnék vele lenni. Úgy érzem, hogy tetszem neki, de közben akkor miért ilyen? Miért csak Facebookon ekkora szájkaratés? Hogyan mozdíthatnék ezen a helyzeten, hogy találkozzunk?

Van, hogy olyan bújtatottan bókol. De már az is lehet, hogy bemesélem magamnak.

Az viszont feltűnt, hogy amióta leérettségiztem, sokkal komolyabban tudunk beszélgetni. Nem tudom, hogy mit higgyek.

Tényleg vannak ilyen emberek? Akik beérik azzal, hogy csak Facebookon lépnek kapcsolatba valakivel?

Fél velem találkozni?