Letezik, hogy egy ferfinek nagyon jo a hazassaga es megis erez valamit egy masik no irant?

Letezik. Engem is meglepett de sajat boromon tapasztaltam hogy van ilyen.

Kb. 9 eve elek boldogan a parommal.

A fonokom kb. 15 eve el boldogan a felesegevel (2 gyerek).

En neki kb. 7 eve dolgozom.

Tavaly elvitt a szulinapomon ebedelni. Munkaebednek indult, de direkt nem munkarol beszeltunk es valami elindult.

Egy apro szikra.

Nem tudtuk mi az, egyre erosebb lett. El nem tudtam volna soha kepzelni hogy igy erezzek iranta, foleg hogy elotte evekig a tipikus 'b.zyfonokmegintcseszteth.lyemajom' hozzaallasom volt.

Aztan a fonokben eszrevettem a ferfit. O meg a lelkes alkalmazottban eszrevette a not. A kezunk osszeert es majdnem csokoloztunk. A kovetkezo par het/honap nagyon zavaros, mert veszettul be voltunk indulva, probaltuk tartani a tavolsagot, korrekt maradni, de a vagy szetfeszitett hogy egymasei legyunk.

Parszor leultunk megbeszelni hogy mi ujsag. Nem tudjuk mitol alakult ez ki de megbeszeltuk, hogy egyikunk sem csalja meg a parjat.

Most nehez mert meleg nyari (foleg penteki) delutanokon neha ujra szerelmetesen nezunk egymasra, es ilyenkor nagyon eros a kesztetes hogy osszeerjen a testunk, de egyikunk mindig erosebb es meghuzzuk a vonalat.

Pedig tudom hogy imadja a feleseget, ismerem a not, tudom en mennyire imadom a paromat es engem ert a legnagyobb meglepetes mikor eszrevettem hogy a fonokom erzelmeket taplal irantam es en meg elkezdtem az erzelmeket viszonozni.

Nem vagyunk tinik, lehet ezt korrekt modon kezelni, de igen, letezik, hogy mas irant is erzunk valamit.

Egyszeruen igy vagyunk osszerakva. "Isten" vagy akarmi nem vaknak teremtett minket, hanem epeszu, donteskepes egyeneknek.