Tényleg olyan visszataszító, ha sír egy férfi?

Szerintem azért ijesztő, mert, ha egy férfi sír, ráadásul úgy, hogy más is lássa, és nem tudja kontrollálni, ott többnyire már tényleg valami marha nagy baj van. De ettől még nem visszataszító.

Én pl. egyik exemet akkor láttam sírni, amikor szakítottam vele. Igazából akkora feszültség volt benne hónapok óta nem csak a döglődő kapcsolatunk miatt, hanem a családja és a munkája miatt is, hogy ez volt az utolsó csepp, ami kellett ahhoz, hogy ez kijöjjön belőle. Nem tudott beszélni, hanem csak úgy rendesen sírt, zokogott. Tényleg ijesztő volt. De sokkal jobb volt, mint hogy hónapokon keresztül mutatta a pókerarcot, hogy neki semmi baja, mindent elbír, nem számít bármi is történjék, már komolyan azt hittem, hogy érzései sincsenek.

Meg egy barátom, aki 35 éves, mondta egyszer, hogy ő szokott sírni. Persze egyedül, amikor nem látja senki és már nagyon kivan. Ezen úgy meglepődtem, mert addig el nem tudtam képzelni, hogy felnőtt férfiak is szoktak ilyet csinálni. Ráadásul elmondja nekem.

Szerintem nagyon rossz, hogy úgy nevelik a fiúkat, hogy ők nem sírhatnak és minden körülmények közt nekik kell lenniük a kősziklának, tök mindegy, hogy állandóan szopatja a főnök, hogy beteg a gyerek és meghalt a nagyanyja. Nem, szerintem igenis vannak helyzetek, amikor sírniuk kéne, és tudniuk kéne beszélni arról, hogy mi bántja őket. De, hogy az gyengeség... És kinek mutassa meg valaki gyenge oldalát, ha nem a párjának, a családjának? Az is ő. Nincs ezen mit szégyellni.