Egyszerűen nem érzem a szexet, mi lehet a gond?

Sajnálom, ha kicsit hosszú lesz, de elkezdem Ádámtól és Évától, hátha a múltamnak is van ebbe szerepe.Nemrégiben vetettem véget egy viszonylag hosszúnak mondható kapcsolatnak, ami leginkább a valakihez tartozásról szólt, mintsem a szerelemről. Ennek tudtam be azt a tényt, hogy nem élveztem a szexet. Mind a ketten egymással veszítettük el a szüzességünket, így egyáltalán semmiféle tapasztalattal nem rendelkeztem, ahogyan ő se. A kapcsolat elején még bennem volt a kíváncsiság, ezért izgatottá is váltam a dologtól mindig, de ahogy egyre több negatív tapasztalat ért és a kapcsolat is folyton csak sérelmeket okozott, egyre kevésbé akartam, rendszerint fájt, teljesen száraz voltam, sőt többször is előfordult, hogy sírtam mire befejezte. Amikor ezek a problémák elkezdődtek, még érdekelte is (az első év fordulója felé már rendszeres volt), de a kapcsolat vége felé (3 évig tartott), már egyáltalán nem érdekelte, elvárta, hogy mondjam azt, hogy jó, nyögjek és hagyjam, hogy befejezze, aztán bennem menjen el. Nem akart megoldást találni, én pedig nem találtam. Próbáltam megúszni a szexet, ő meg panaszkodott, hogy kevés ez neki. Tűrtem, de aztán egyre ápolatlanabb lett, vagy csak én vettem több dolgot észre nála (részletezni nem fogom, gondolom ti se akarnátok), de a végére már a hányinger utolért. Ha ma, több mint fél évvel később rágondolok is felfordul a gyomrom. Mint már említettem, nem volt szerelem a részemről, és mai fejjel úgy gondolom hogy az ő részéről se, így hamar bele tudtam vágni egy új kapcsolatba, valakivel, akitől a teljes megváltást vártam. Annyira kíváncsi voltam, hogy mi a baj velem, hogy magamhoz képest elég hamar odaadtam magam neki. Az első szex fájt, és nagyon csalódott voltam. Nem az ő hibája, mert nagyon gyengéd és türelmes volt velem, a mai napig egyébként. Most ott tartok, hogy imádok vele szexelni, mert fejben nagyon jó érzés, de odalent semmi "olyat" nem érzek. Tudott az exemmel történtekről, ezért még egyszer annyira figyelmes/figyelmes volt. Mivel várta a visszajelzést, hogy milyen (mert "Ha baj lesz, orvoshoz fordulunk, találunk megoldást!"), az első olyan alkalommal amikor éreztem, hogy mennyivel jobb vele, és azt hittem, hogy most majd jön az az érzés, csak össze kell szoknunk, mondtam neki, hogy jó (ami úgy is van, csak nem lent, hanem fent, fejben és a szívemben), megnyugodott. Természeténél fogva vigyázz rám, még akkor is ha épp "bevadul" és szeretné, ha nekem a lehető legjobb lenne, azt várja, hogy mikor megyek már el, de én a közelébe se vagyok. Én ezt már megszoktam, elfogadtam, hogy így van, de nem akarom, hogy rámenjen a kapcsolat. Mi lehet a gond? Akkor se érzek semmit, ha magamnak csinálom, csak ha segédeszközzel. Mit tehetnék? Lehet ez önértékelési problémából is?