Mi az, amit szerettek a párotokban? Külső/Belső tulajdonságok?

nem a párom MÉG!

de szeretem a szőke haját, kék szemét, a pici lábait. a finom illatát. az öltözködési stílusát.

szeretem, hogy meg tud nevettetni, kedves, aranyos, megértő, romantikus, vigyáz rám, nem akar bántani...

ja és istenien csókol. és gyengéden ölel. imádom. :(

de ő engem nem. :(

Beleszerettem, mert olyan volt, amilyen. Aztán szerettem, hogy végre birtokolhatom. Aztán szerettem, mert társra találtam benne, a másik felemmé vált, akiért bármit megtennék. És végül mára eljutottam oda, hogy nem tudnám megmondani miért szeretem. Ha megváltozna is szeretném. Csak úgy "szeretem, mert szeretem". És ez az igazi szerelem.

Éppen ezért nem érdemes aggódni, ha valaki nem tudja megmagyarázni, hogy miért szeret minket. Az nem azt jelenti, hogy komolytalanok vagy bizonytalanok az érzései, hanem egyszerűen úgy érzi helyesnek, hogy szeressen, akármilyen is legyél.

Nehéz kérdés, mert azért ez fokozatosan alakult.

Először közömbös volt számomra. Aztán ahogy megismertem, elkezdtem megkedvelni. Aztán elkezdtem vonzódni hozzá. Aztán egyre többet beszélgettünk, és nagyon élveztem a vele töltött időt. Aztán összejöttünk, és beleszerettem.

Ha így próbálom elemezni a hozzá való viszonyulásom, akkor azt kell mondjam, hogy külsőre nagyon vonz, mindene... az arca, a szeme, a haja, a borostája, az alkata... minden porcikáját imádom. De ha vissza kellene mennem abba az időszakba, amikor megismertem, akkor semmi vonzót nem láttam bele, abszolút közömbös volt számomra.

Ami a személyiségét illeti, eleinte kizárólag a hibáit láttam... mégis megkedveltem.

Most már rengeteg pozitív tulajdonságát érzékelem: intelligens, ambiciózus, felelősségteljes, őszinte, figyelmes, gondoskodó, nyitott. De amikor vonzódni kezdtem hozzá, ezeket még nem tudtam.

Valahogy a kettőnk közötti viszonyból fakadnak az érzéseim. Abból, amit kihozunk egymásból. Mindenesetre soha nem éreztem még ennyire jól magam egyetlen férfival sem.