Mi a véleményetek egy ilyen emberről?

Gyári munkás 3 műszakban. Nem nagyon szeret itt dolgozni,eleve nem is keres jól annyira,hogy önállóan megállja a helyét egyedül a későbbiekben (kocsi,lakás),szülői anyagi támogatás nincs,mert elég sok a hitelük,még ő is mínuszba van,mert 2 folyószámlahitel is fut a nevén,ami nem is neki kellett,vissza azóta se adták neki.Magára számíthat egyedül az anyagi gondokkal.

Szeretne másik munkát,irodait hangoztatta,de se nyelvtudása,se felsőfokú szakképzése,se diplomája nincsen,csak egy érettségi.Még egy szakmája se,amire támaszkodhat,ha esetleg elbocsátanák.Oké,hogy nem fogják,mert jól végzi a munkáját,de az életben nem árt,ha több lábon állsz,több mindenhez értesz,mert sose tudhatod mi lesz később..

Szóval ő azt mondta,lenne kedve beiratkozni munka mellett levelezős felsőfokú szakképzésre,ha megvannak a pontjai,ha nincs,ő nem érettségizik (1,max 2 tantárgyról lenne szó) újra.Hát a minimum sincs meg neki,így ennek is lőttek.

Az új terv,hogy kimegy külföldre dolgozni a határ mellé úgy,hogy a pénzt hazahozza,félrerak,aztán kitalál valamit.Nem úgy kéne működnie,hogy előbb kitalálom mi érdekel és utána megvalósítom?Kinn is ugyanúgy egy segédmunkás lesz,pláne,hogy a nyelvtanulásnak se állt neki,csak beszél a levegőbe,de nem tesz magáért semmit.

Komolyan az élet valakinek,hogy semmire nem fog jutni,alig keres,dolgozik hétfőtől-szombatig,mert túlóra nélkül még kevesebbet kapna,nincsen hétvégéje,olyan emberek között van,akiknek nagy részének semmi iskolája,végzettsége,de még kultúrált viselkedése sem,mert ebédszünetben,míg mellette más eszik,nő létére odaböfög egy 10 fős társaság elé és ez olyan vicces,meg egészségedre?

Érdemes céltalan emberrel hosszú távon gondolkodni,aki a legkisebb akadályt sem képes saját magáért áthidalni?(Mert nem gondolom,hogy 1 év alatt 1 középszíntű érettségire,1-2 tantárgyból nem lehet felkészülni)

Ő azt mondja nem szeret itt lenni,mégsem tesz semmit érte,hogy elkerüljön innen,nem érti meg,hogy végzettség nélkül csak ez marad neki,csak egy segédmunkás itthon is,külföldön is..

Elítélendő dolog,ha én tanulok,hogy elvárom a páromtól is,hogy képezze magát?Hogy nem akarok egy bizonytalan,céltalan életet,hogy teng-leng a semmibe,a majd lesz valahogy,és vár a semmire?Annyi erőfeszítést sem tesz,hogy legalább nyelvet tanuljon a külföldi segédmunkájáért..

Tényleg rossz dolog,hogy nem akarok olyan társat,akire nem tudok felnézni,büszke lenni?

Mert más az,hogy megpróbálta és nem jött össze neki,minthogy semmibe nem fog bele. Az az etalon kb,amit a bátyja mond,aki szintén végzettség nélkül raktáros,a másik testvére,aki egyetemre jár,miért nem ő a pozitív példa neki?

Miért nem elég motiváló az otthoni szar anyagi helyzet,hogy nem akar ilyen életet?

Miért arra kell "büszkének" lenni,hogy a termelésben nagyjából az összes gyártósort tudja a 8 általánosos elvárással,nem jobb érzés és nagyobb önbizalom,sikerélmény az,hogy letettél valamit az asztalra,tanult vagy?

Én gondolkodok szarul,hogy inkább próbálja meg MUNKA MELLETT,max nem jön össze,de akkor legalább látom benne az akaratot,minthogy minden ellen tiltakozik?

Szeretnék biztos jövőt,anyagi hátteret,de bármi,amit én mondok neki,az semmit nem ér,csak a saját feje vagy a testvére után megy..

Semmibe veszi,amit én kérek tőle,mondok neki,hogy próbálom motiválni,mert jóeszű emberről van szó,a képességei is meglennének hozzá,de lusta.Nemhogy értem nem tesz semmit,hogy jobb életünk legyen,magáért sem.. Mindig azt mondja,hogy érti amit mondok és igazam van,ne tartsam gyerekesnek,erre annyit mondtam,ha értenéd és igazam van,akkor tennél is valamit,erre a válasz a néma csend.

Van egy haverja,30 évesen tingli-tangli munkákból van pénze,meg feketén,de még ő is letett egy tanfolyamot..Egy másik,aki szintén letett egy szakmát és marha jól keres vele..A 3.haverja főnök egy helyen,ha legalább lenne egy papírja vagy nyelvtudása (amit nekem is mondott,hogy jó nyelvtudással üresedéskor be tudna tenni irodába),máris jobb beosztásban kerülne..

És akkor ott vannak a szülei,akik a hitelt fizetik vissza,a semmiért dolgoznak (nekik sincs diplomájuk)ő rá is ez a sors fog várni ,mert hitel nélkül,ha semmi végzettésge nem lesz,itt ragad,marhára el fogja vinni a fizetése nagy részét..

Az én szüleimnek sincs,látom anyu mennyit keres,ugyan hitelünk nincs,és apu,nagyszülők résézről megvan a családi támogatás egy saját lakásra,hogy nekem ne hitellel kelljen kezdnenem az életem,mégsem élek vele addig,amíg nem próbáltam meg önerőből elérni azt,amit szeretnék.

És akkor olyanról,hogy házasság,gyerek még szó sincs,persze együtt tervez(t)ük az életünket,de én nem akarok úgy élni,hogy a férjemet alig látom,éjjel nincs otthon velünk,közös hétvégénk sincs,mert dolgozik a semmiért,se a feleségével,se a gyerekével nem tölt elég időt.. Persze ezen a munkahelyen meg se becsülik,mert mikor lett volna előrelépési lehetőség,választottak egy olyan embert,aki aztán tényleg semmit nem tud.Még ez sem volt elég pofon neki,hogy lelépjen ebből a mocsokból.

Nem szeretnék olyan példát a gyerekemnek,hogy apád lusta volt mindenre,ezért segédmunkás itt/külföldön.Nem számítana,hogy 300 ezret hazahozna,ha nem akar megpróbálni elérni az életben semmit,nem akar megpróbálni valaki lenni.

Ti vállalnátok a komoly kapcsolatot egy ilyen emberrel,hogy hátha benő később a feje lágya?Szeret egyáltalán,ha semmibe vesz mindent,amit mondok,hogy értem se képes semmire?Mert már lett volna lehetőségünk külföldön,abba is lelkes volt,hogy menjünk,rá 2 hétre lett volna lehetőség menni,ugyanígy gyári munkára,elfogadtam volna egy ideig,hiszen 2000 euróból ketten jobban megéltünk volna,mint itthon,aztán megpróbálunk előbbre lépni lassan,de biztosan,miután megvan a biztos nyelvtudás,de hirtelen meggondolta magát,hogy nem akar jönni,hosszas veszekedés árán felhagytam én is ezzel,hogy nem megyek ki nélküle.