Ha komoly kapcsolatot szeretnék akivel az életemet tervezem, mit tegyek?

Van jelenleg egy kapcsolatom,ami komolynak indult,de már nem tudom,hogy érdemes-e így folytatni,vagy engedjem el.

A párommal egy helyen dolgozunk,3 műszakban,nem keresünk túl jól.Én eldöntöttem,hogy kimászok ebből,mert nem így terveztem az életem,sajnos a lustaságot választottam a tanulás helyett és ide kerültem.

Szó volt arról,hogy kimegyünk külföldre,lelkes volt,de amikor lett volna lehetőség menni,meggondolta magát.Én ezt elfogadtam nagy nehezen,sok vitatkozás árán,itthon is maradtam vele,hogy adok esélyt magunknak itthon.

Én szeptembertől tanulni fogok,beadtam a jelentkezésemet,várom az eredményt,ha mégsem sikerülne,újraérettségizem az egyik tantárgyból.Nyelvtudásom is van,csak kicsit ismételnem kéne,mert emellett a munka mellett nem kell használnom..Neki is felvetettem ezt az ötletet,nem is volt ellenére,de kikötötte,ha nincs neki elég pontja,ő nem érettségizik újra.Hát nincs meg neki a minimum se.

Érdemes úgy maradni egy kapcsolatban,hogy az egyik fél teljesen céltalan?

Azt mondta,hogy szeretne a határ mellett ingázva dolgozni,hogy az eurót hazahozza.De a nyelvnek még neki se állt,másoktól várja a segítséget,a lehetőséget.Megkérdeztem és? "Előbb legyen pénzem,aztán kitalálom mit csinálok belőle".Én úgy gondolom,hogy előbb kell lennie egy konkrét tervnek,hogy milyen vállalkozást szeretne,vagy milyen munkát és tenni érte.Plusz amikor tanulom a nyelvet gőzerővel.Ő semmit nem tesz.Nézegeti az álláshírdetéseket és ennyi.Nem érti meg,hogy egy sima adminisztratív munkához is kell valami végzettség,ha nincs az embernek tapasztalata vagy protekciója,mert a mai világban az,hogy van egy érettségid,egyenlő a semmivel..Se angolul,se németül nem tud olyan szinten,amit egy munkahelyen elvárnak.Van előtte negatív példa,az egyik testvére,aki szintén nem tanult és gyárban van,és a másik,aki egyetemre jár,már a diákmunkája gyakornokként is színvonalasabb.

Én nem szeretnék olyan életet,hogy a férjem este sehol nincs,a gyerekkel egyedül maradok otthon.Hogy,ha én is itt ragadnék,váltott műszakba járjunk és alig lássam.

Úgy gondolom,hogy egyszer élünk,tegyünk meg minden tőlünk telhetőt magunkért,amíg van lehetőség.Inkább ne jöjjön össze,minthogy meg se próbáljuk.

De úgy látom ő még elég gyerek,fiatalabb is nálam,neki a családja anyagi körülményei olyanok,hogy még szülői segítség sincs legalább egy saját lakásra,mert így is ő van mínuszban a szülei adóssága miatt.Nem sok az a minusz,300 ezer,ami folyószámla hitel,hogy majd visszaadják,de még semmit nem adtak vissza belőle.Én úgy gondolom,hogy egy fiatalnak nem adóssággal kell kezdenie az életét,és ha látja,hogy az otthoni helyzet is szar,próbál tenni magáért,de semmit nem tesz.. Tudja,hogy sem segítséggel,sem önerővel (hitel nélkül) nem lesz semmije ilyen fizetéssel..

Az sem motiválja,hogy én így hosszú távon nem akarok vele maradni,főleg úgy,hogy egy jóeszű emberről van szó,akiért kár lenne.. Azt mondja érti amit mondok,de ne tartsam gyerekesnek.Erre annyit mondtam,ha érted miről beszélek,hogy tanulni kell,hogy valaki legyél,tenned is kéne érte,de semmit nem reagált erre se.Mert ötlete sincs,anyagi háttere sincs,semmilye sincs,hogy azt mondja nekem:egy érettségi is elég.

És akkor még csak kettőnkről beszéltünk,gyerekvállalás és annak az anyagi vonzatai szóba sem kerültek..

Olyan válaszok nem érdekelnek,hogy a gyári munka is munka,én nem érzem úgy,hogy erre születtem,hogy azt végezzem,amit egy 10évesnek,ha megmutatnak,megcsinálja.Azt meg még hozzá se tettem,hogy hétfőtől-szombatig dolgozunk,mert állandó túlóra nélkül szinte semmit nem keresnénk.És nincs egy normális,nyugodt hétvégénk sem,főleg ha az ember vasárnap reggel ér haza,és annyi a hétvégéje,hogy hétfőn délután mehet újra..