A nők tényleg nem szeretnek olyat hallani, egy férfitól, hogy szeretethiányos/vágyik a szeretetre/ölelésre/szeretgetésre? Tényleg taszítja ez őket?

"elnyeli a felé irányuló szeretetet, de vissza nem ad belőle (csak azt hiszi, hogy ad)"

Azért vannak kivételek is.

Lecke 2:

Sosem nyílsz meg nő előtt, még akkor sem, ha biztos kapcsolatban érzed magad. A nők szarba sem nézik a lelkivilágodat, senki nem kíváncsi rá, elég nekik a saját és a barátnők problémái, nincs szükségük még egy picsogó kisfiúra is. Kapcsolatban idővel lehet apránként csepegtetni az érzelmekből, de módjával. Inkább dobj be egy remek szóviccet, szófordulatot, apró vicces sztorit, kisebb poént, a humorra sokkal vevőbbek, de lelkizni nehogy lelkizz, mert azzal a nő kezébe adod az ütőkártyát, aztán utána meg amiatt siránkozhatsz, mert megforgatta a kést a hátadban az excsajod. Nincs lelkizés, nincs kitárulkozás, nincs túlzásba vitt érzelmeskedés, a nők ezt megkapják a barátnőiktől, és nem a férfiaktól várják el.

Hülyeség,hogy nem szeretjük hallani!

Mindenki vágyik szeretetre,ölelésre ha mondja vagy ha nem,akkor is,még a 7-es is:)

Olyan típus vagyok, aki a lelki problémáit csak kevés emberrel osztja meg, olyanokkal, akiket már megismertem, akikben megbízok. Talán ezért sem szimpatikus a számomra az olyan ember, aki már az ismerkedés kezdetén, bárkinek kiteregeti a szennyesét, az összes intim problémáját, búját-baját és siránkozik, hogy ő milyen szeretethiányos.

Az ismerkedésben én azt tartottam mindig a lényegesnek, hogy megtudjuk, jól érezzük-e magunkat együtt, vonzódunk-e egymáshoz, utána jön az, hogy esetleg lassan olyan közel kerülünk egymáshoz, hogy a mélyebb lelki életünkbe, problémáinkba is beavatjuk egymást.

A párommal alapvető, hogy megbeszéljük az ilyen jellegű gondjainkat, ha vannak, de nem azzal kezdtük az ismerkedést, hogy a lelki bajainkat a másik nyakába zúdítottuk.