Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek ha nem tudom elfogadni mások szeretetét?
Konkrétan az egyik fiúbarátomét. Szóba jött köztük már, hogy úgy viselkedünk mintha nem csak barátok lennénk, és mások is kérdezgetik hogy mi van, de semmi nincs, csak jóban vagyunk, mint fiú és lány. Ő sok lánnyal jóban van, nekem ő nem is igazán tetszik, féltékeny se voltam eddig se senkire, csak kedves, vicces, jófej, lehet rá számítani, és egyikünk se akar egymástól se és senkitől se semmit.
De ő mégis annyira kedves tud lenni, nagyon sok mindent megtesz értem amit úgy érzem meg se érdemlek, nem tudom elfogadni, sokszor ha problémám van és segíteni akar, egyszerűen kizárom, nem akarom hogy segítsen, képtelen vagyok elfogadni hogy ennyi szeretettel tud felém fordulni, nekem ez nem megy, nem is tudom hogyan csinálja.
Csak azt nem tudom, hogy hogyan tudnék ebből kijutni, és örülni annak hogy egyáltalán számíthatok valakire, mert mi van ha később nem lesz ilyen, és akkor emlékezhetek, hogy pedig törődtek velem de én nem akartam. Mi van velem?
20-22 évesek vagyunk
válasza:
válasza:Ha nem tudod magad ezen a gondodon túltenni akkor próbáld ez vele megbeszélni mond el ezt neki is amit ide leírtál, ha nem megy akkor pszichológussal is esetleg próbálkozhatsz.
Az a baj ezzel az egésszel, hogyha ő tényleg ennyire kedves veled, és te meg bizonyos helyzetekben ellököd magadtól ezzel fájdalmat okozhatsz neki, és egy idő után bele lehet fáradni ebbe, és jogos a félelmed amiről a mondandód végén beszélsz.
válasza:minek neked bárki szeretete? egyébként se gondold hogy ezt ő ingyen akarja neked adni...
elolvastam és látom neked csak nyűg,akkor meg hagyd a francba
az meg hogy az ember számíthat e valakire vagy sem,nem kellene fontos dolgoknak lenni,egyedül nem lehetsz kevesebb mint másokkal
mert ez azt bizonyítja gyenge vagy.És a gyengék nem életképesek.
válasza:Ugyan ez voltam én is csak 14 éves koromba! A szüleimtől alig kaptam figyelmet vagy szeretetet, így nem tudtam hova tenni azokat a dolgokat, amik a koleszban vagy az új suliban fogadott. Lövésem sem volt, mi az hogy valaki a lelki társad vagy örökreszóló barátom. Aztán az első barátom észrevette hogy nem vagyok bújós meg ragaszkodós tipus, így nem tetszettem már neki annyira... akkor elhatároztam hogy kicsit jobban próbálok nyitni mások felé. A legtöbbször ez az új "mutatvány" megbukott. Sorra értek a csalódások, valamit biztos rosszul csináltam. Képtelen voltam az emberekben megbízni vagy azonnal a barátaim közé fogadni valakit.
Azóta az van, hogy van mikor el tudm viselni az ömlengős szeretetbombát, van mikor nem. Ha nem, akkor annak hangot adok. Nem mondanám visszahúzódónak magamat, de nem is vagyok akkora társasági ember mint régen. Nekem még mindig furcsa megölelni valakit csak úgy. Persze párkapcsolatba más. A falakat megtartom magamnak, amik úgymond megvédenek és nagyon lassan építem le őket. De teljesen akkor sem. Jobb ha te sem feszülsz rá. Légy amilyen vagy, ne akarj megfelelni. Nincs ezzel baj én úgy gondolom.
válasza:Ez egy jó kérdés. Vagyis ez a legnagyobb kérdés, hogy miért, és miért esik nehezemre viszonozni.
Elsőként azt mondanám talán azért, mert nem hiszem el sokszor, hogy én ezt megérdemlem. Nem rémlik, hogy valaha bárki ilyen kedves lett volna velem. Ami nem azt jelenti hogy nem is ért semmi ilyen, csak én soha nem éreztem. Érzékenyebbnek tartom magam másoknál sokkal, mindig azt gondoltam másokat jobban szeretnek. Sose tűntem ki a tömegből, nem vágytam a középpontba lenni, introvertált vagyok és visszahúzódó, leginkább figyelek, elraktározok dolgokat, nagyobb társaságban ritkán hallatom a hangom, kisebb közegben viszont sokkal jobban elvagyok másokkal.
Kisebb koromban sem volt ez másképp, kevés barátom volt mindig is, de azok szorosak. Szokásos piszkálgatások előfordultak velem még általános iskolában, de mindig volt aki mellettem állt, azt viszont nem mondom hogy ezekre nem reagáltam negatívabban mint mások tették volna. Ilyen vagyok. Viszont délutánonként a szomszédnál messzebb sose engedtek, mert rossz társaság, stb.. úgyhogy nem is mentem nagyon sehova.
Az elmúlt években volt egy csalódásom, aztán többekben, de lehet csak én lettem kritikusabb velük szemben. Nagyjából ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!