Hazudjunk vagy ne a párunknak?

Ne hazudjunk a párunknak. Egy kapcsolat az őszinteségen alapszik.

"A hazug ember könnyebb utolérik, mint a sánta kutyát."

Nos, mivel eddig nem követtem el semmiféle konkrét bűnt, így nyilván nem is volt szükségem semmiféle hazugságra, remélem ezt a továbbiakban is tudom tartani.

Mivel nem csináltam még semmi ilyesmit, ezért csak azt tudom mondani, hogy ha a párom követne el konkrét bűnt, akkor mit várnék el. És az valami olyasmi lenne, hogy ha magában el tudja intézni, el tudja rendezni anélkül, hogy annak komoly következményei lennének (mittudomén, előttem titkolt adóssága van, aztán valahogy mégis ki tudja fizetni, egyszer részegen összefeküdt a titkárnővel de megbánta és nem tenne többet ilyet, mittudomén, hasonló dolgok), akkor mindenképpen azt mondanám, hogy nem akarok róla tudni, oldja meg, számoljon el a maga lelkiismeretével, engem hagyjon boldog tudatlanságban, ilyen dolgokkal utólag se bosszantson. Ha viszont olyan jellegű dologról van szó, ami mindenképpen érint engem is és a kapcsolatot is (mégsem tudja kifizetni az adósságát, elviszi a bank a házunkat, a titkárnőbe beleszeretett és komoly kapcsolat van köztük), akkor nyilván ne hazudjon, ez elég egyértelmű. És szerintem ebből kiindulva nagyjából én is így cselekednék. Az ember gyarló lény, vét hibákat élete során. Én nem akarok a párom összes hibájáról tudni, ha azokkal egyedül is meg tud birkózni. És ha én magamban meg tudom oldani, le tudom rendezni a dolgokat, akkor szerintem én sem kockáztatnám apróbb botlások miatt az amúgy jól menő házasságom.