Velem van a baj, vagy más világban élek, mint a gyakorizók?

Folyamatosan csodálkozom, hogy gyakorin minden pasi szerint a nőket állandóan leszólítják, és sok lánnyal valóban ez a helyzet, hogy lépni nem tudnak anélkül, hogy valaki bepróbálkozna náluk.

Én ilyet nem tapasztalok, és nem mintha éppen a párkeresés vágya égetne, de most nem tudom, hogy én csinálok valamit rosszul, az általános visszajelzések tévesek, avagy teljesen más világban élek, és tulajdonképpen nincs is baj velem, csak tényleg nem próbálkoznak be pasik. És mindenképpen szeretnék tisztában lenni magammal, és ehhez azért fontos lenne tudni, hogy most mi van.

Alapvetően gyakran megfordulnak utánam az utcán, néha haladó autókból is kihajolnak az ablakon keresztül (ez mondjuk aranyos), és úgy néznek utánam. A sötét bőrű kisebbség, illetve a tipikus munkásember kategória nekem is beszólogat, de hát kinek nem, ebből nem tudok kiindulni. Egyébként meg egyetemen, munkahelyen hacsak nem muszáj, hozzám se szólnak. És nem arról van szó, hogy valaki bepróbálkozna, csak nem néz ki elég jól, és ezért nem veszek róla tudomást (mint az itt olyan népszerű érv), mert azért csak észrevenném, ha valaki, akárhogy is néz ki, megszólítana. De nem történik ilyen.

Akkor most velem van a baj? Alapvetően kedves arcom van és jókedvű vagyok, de csak a semmire nem fogok 72-es vigyorral mászkálni, ha hozzám szólnak, persze az akkor alapértelmezett állapotom, de egyébként nem, ezt elismerem.

Kicsit megzavar a dolog, mert az, hogy éppen keresek-e párkapcsolatot vagy sem, az nem látszik rajtam semmilyen formában, így az nem lehet ok, hogy miért nem próbálkozik be senki. Az általános visszajelzések szerint csinos és jól kinéző fiatal lány vagyok, már ami az utcai megközelítést illeti, de a tényleges leszólítások nem létezők. Akkor most ez másokkal is így van, vagy velem van a gond, hogy nem tetszem az ellenkező nemnek? De akkor miért néznek meg?

Előre is köszönöm...