Halálos "bűn" az, ha nincs humorérzékem?

Nagy elvárás (úgy látom) egy kapcsolatban a humorérzék. Bennem ez sajnos nincs meg. Érteni értem mit szánnak poénnak, mert az élet egyéb területein nem vagyok buta, de nem tudok nevetni rajta, illetve úgy reagálni, mint akik ilyen kis poénosak. Pl. ha eldugják a kedvenc cuccomat és hasukat fogva nevetnek mikor keresem, csak vágok egy flegma fejet, mert értem, hogy viccnek szánják, de engem ez valahogy nem ingerel nevetésre (inkább keresnék számukra egy szívlapátot). Szóval így kell elképzelni. Én sem tudok nagyon vicces dolgokat mondani, van némi szarkazmus bennem, ez néha ütni szokott, de más egyebet nem tudok kipréselni magamból. Régen próbáltam a nevetőkkel együtt nevetni, de olyan erőltetett volt, úgy döntöttem nem játszom el inkább, hogy nekem is vicces. Így viszont hiába vagyok szép, meg egyébként jó beszélgetőpartner, a férfiak úgy látom, borzalmas nagy hibának könyvelik el, hogy nem nevetek, mikor szívatni próbálnak (vagy én érzékelem így). Van egyáltalán olyan személy, akinek nem számít, hogy nem vihogok mindenen, ill. fordítva nem nevettetek senkit? Hűséges, megbízható, empatikus, őszinte ember vagyok, szóval úgy érzem, e fogyatékosság ellenére is vannak értékeim. Létezik olyan ember, aki szintén küzd ezzel a problémával? Szeretnék én is vicces lenni, de ha egyszer nem születtem annak mit lehet tenni...