Szerintetek a lányok-nők döntő többségének mennyire számít hogy egy fiúnak-férfinak: van-e jó állása, autója, lakása? (vagy külön él szüleitől)

Huszonéves srácoknak írok: a r.bancos, csücsörített szájú, állandóan fésült és műkörmös csajoknak mindig is az anyagiak lesznek fontosak. Biztos izgalmas egy p.rnószínésznővel kettyinteni, mint egy hagyományos, szerényebb, olykor igen Monoton csajjal.

Ameddig erre nem jöttök rá és nem változtattok a gondolkodásmódotokon, addg ugyanabban a körben forogtok, ilyen egyszerű.

Nőként mondom: a srác lennék, inkább egy kissé husis, olykor elhanyagolt, de nagyon rendes, szerény és Művelt, értelmes csajjal állnék le, mert hosszú távon sokkal jobban megéri. A külsőt bármikor lehet változtatni, öltöztetni is.

Nekem amúgy soha nem jöttek be a kockahasú, kigyúrt srácok, hatalmas muszklikkal, főleg a drága kocsikkal rendelkezőkkel. Szerintem még csak nem is szexisek, a motoros srácok meg főleg nem. Bocsánat, de a felsoroltak közül még a szexben sem teljesítenek min. középszinten, s nagyon úgy gondolják, hogy a külsővel, illetve drága kocsikkal pótolni tudják a szinte semmi odaadásukat kapcsolatban és szexben. Ugyanígy van nőknél is.

Amikor a párommal összejöttem, még az anyjánál lakott. Aztán pár hónapra rá velem jött albérletbe, ez így szerintem teljesen okés volt, akkor volt 28. A KSH adatai szerint amúgy is ez az átlagéletkor, amikor a magyar ember elköltözik a szüleitől.

Autója volt, bár a sokadik randiig nem is tudtam róla. Budapesten annyira nem létszükséglet, de a főváros vonzáskörében már nagyon az. Vannak rokonok Tökölön meg Érden, autó nélkül megmozdulni sem lehet. Abban az esetben szerintem valóban fontos.

Az állás viszont fontos. Nem abból a szempontból, hogy mindenképpen valami menő hangzású szakma legyen, amivel villogni lehet a barátnőknek, hanem én valami olyat értek "jó állás" alatt, ami aránylag biztos, nem okoz napi félelmet, hogy vajon most kirúgják-e vagy sem. Illetve hogy értelmes keresete legyen, fenn tudja magát tartani, akár félre is tudjon tenni (nyilván az én közreműködésemmel, nem teljesen egyedül), és élvezze, amit csinál, ne azt kelljen nap mint nap hallgatni, hogy a k...va munkája. Nekem ezt jelenti a "jó állás", ez nem azt jelenti, hogy mindenáron menő nemtudoménminek kellene lennie, meg a legújabb márkájú luxusautónak.

7. - a válaszom a saját igényeimről szólt. Ha én nőként mindezt el tudtam érni, nem kívánok olyan férfival kezdeni, aki nem. Nem kell a többszörösét keresnie, nem kell palotában laknia, az sem érdekel, ha egyszobás garzonja van. VISZONT ne legyen ilyen megkeseredett, irigy, mint te, aki ujjal mutogat mindenkire a saját hibáiért. Szerinted ki tehet róla, hogy pontosan 4-5 évvel később fejezted be az egyetemet, mint egy átlagember? Mert nem a többiek, hanem te.

Ha érdekel, én is pont annyi idős vagyok mint te, 18 éves korom óta dolgoztam és eltartottam magam albérletben az egyetem mellett is, és megfelelő szakterületet választottam, amiben jól el tudtam helyezkedni. Ahányszor volt lehetőségem elmentem továbbképzésre, stb.

Ne a nők legyenek már a hibásak, akik többet értek el nálad! Keress olyan partnert, akivel egyenlő szinten van, és máris nem leszel ilyen csalódott...

Mivel meg egyetemista vagyok,aki otthon el a szuleivel, jelenleg nem dolgozik(vizsgaidoszak) es autoja sincs , igy nem varom el, hogy ezekkel egy hasonlo koru ferfi, mint en rendelkezzen. Viszont, ha majd talalok hosszutavu munkat, rendes fizetessel akkor a kiszemelt feltol azert eleg jol esne, ha osszekoltozes gyanant, egy kozos alberleten, garzonon O is gondolkozna. Legalabbis ez lenne a legjobb , csak ugy veszem eszre erre a pasik tobbsege nem vevo. :/

20/N

Jó állás: én mindenkinek azt kívánom, hogy olyan állása legyen, amit szeret. Ha nem szereti, előbb-utóbb belenyomorodik a monotonitásba.

Autó: ha akar. Nekem a pénz megvan rá, de nem tudok vezetni, szerencsére Pesten élek, eddig elvitt a BKV mindenhova, ezután is el fog.

Lakás: a lényeg csak az, hogy éljen egyedül. Én is egyedül élek, és így kénytelen vagyok egy csomó mindent magamtól megoldani, nem félek este egyedül, nem félek egyedül lenni érzelmileg.

"Viszont, ha majd talalok hosszutavu munkat, rendes fizetessel akkor a kiszemelt feltol azert eleg jol esne, ha osszekoltozes gyanant, egy kozos alberleten, garzonon O is gondolkozna."

Mikor főiskolás voltam, vagy pályakezdő, akkor mindig gondoltam arra, hogy ne szórjam el az összes pénzem, mert valamiből majd el kell kezdeni az életet is, lakásra spóroltam. Nem mondom, hogy nem mentem el soha sehova, hogy nem nyaraltam, de nem ráztam annyira a rongyot, mint a többiek. Akkoriban a lányoknak pont ez volt az unszimpatikus, mert a nagy lábon élők voltak a menőbbek.

Most, hogy látom, hogy megérte spórolni, mert van saját lakás hitel nélkül nem bántam meg, de hidd el, kevés lány gondolkozik így abban a korban mint te, hogy jó lenne közös élettel is számolni, ez sokszor csak elvárásként jelenik meg, de közben persze megy a nagy lábon élés...

13: Hát... Nem mutogattam újjal senkire. De ha úgy érzed, idézd, hogy melyik résszel mutogattam és elmagyarázom.

Egyébként 20 évesen mentem egyetemre, mert előtte elvégeztem egy technikusi képzést. 4 éves volt a felsőoktatási képzés, tehát 24 éves koromnál előbb ha nagyon akartam volna, akkor sem tudtam volna végezni.

A családom anyagi háttere pedig borzasztóan szar (volt) és ezért nekem is kellett dolgoznom. 12 óráztam heti 36-48 órát egy gyárban, éjszakánként és így kerestem annyit, hogy el tudjam magam tartani. Ez mellett az utolsó pár félévben csak pár tárgyat tudtam bevállalni és a legutolsó félévet, amikor szakdolgozatot írtam, otthon töltöttem és így is minden nap kellett vele foglalkoznom...

Továbbképzés? Építészmérnöknek tanultam. Nálunk a szakdolgozat 80-100 oldal és a záróvizsgára 135 tételt kellett tudni. Szerinted volt időm ilyenre? Főleg úgy, hogy félév közben a ZH-k mellett heti rendszerességgel A2-es, esetleg A1-es méretű rajzokat kellett csinálni? Azt pedig hozzátenném, hogy 90-en kezdtünk és durván 40 ember jutott el odáig, hogy még nem vágták ki őket. Több szaktársam is, akikkel együtt kezdtünk bent rohad még mindig az egyetemen és csinálja a tárgyakat. Mondom, ez nem büfémérnöki képzés, ahol kegyelemkettessel átrugdosnak mindenkit...

Ügyes vagy, de nem én mutogatok szerintem ujjal másokra, hanem te. A családi hátteredre pedig marhára kíváncsi lennék, ha ennyi idősen már saját autód van (már persze, ha nem egy 400 ezres régi roncs, mert akkor nem szóltam).