Magányos vagyok?

Sziasztok!

Nem tudom pontosan, hogy jó kategóriába írok, nem is igazán kérdés csak jól esne kicsit kiadni mindent. Rólam annyit, hogy nagyon zárkózott ember vagyok, nincsenek barátaim (a régi barátokkal megszakítottam minden kapcsolatot), se barátnő, nem is volt és valószínű soha nem is lesz. Nincs jó külsőm, vékony, magas vagyok, nulla önbizalommal, szociális fóbiával (dokihoz is járok). Klassz helyen dolgozhatok ami jó, nagyon kedves emberekkel. Amit igazán írígylek, hogy nekik milyen teljes, boldog, életük van, barátokkal, családdal, mindig vidámak. (Én sose voltam igazán a családom része.)

Gyakran álmodozok, hogy milyen jó lenne, ha én is úgy mehetnék haza saját lakásomba, egy hosszú nap után, hogy egy aranyos barátnő vár otthon, csak egyszer szeretném érezni, hogy milyen amikor valaki elfogad, kötődik hozzám és örül nekem, akit megölelhetnék.

Ezzel szemben, munka után bevásárolok, megvacsizok és várom a reggelt, hogy kezdődjön egy ugyan olyan nap mint az előző.

Annyira magányos vagyok, de minden hiányzik belőlem ahhoz, hogy normális szociális életem legyen. Nekem az élet egy nagy büntetés, most mondhatjátok, hogy de legalább ott az egézség, áá dehogy sose voltam egézséges, mindig van valami bajom.

Elnézést, ha kicsit hosszúra sikerült. Köszönöm, ha valaki elolvasta.

28/F