Hogy állnátok utána a barátotokhoz lányok, ha elsírná magát nektek, mikor találkoztok, hogy nem bírja tovább nélkületek?

Ha a kapcsolat még csak pár hónapja tart, túlzás.

Ha sok éves kapcsolat, egy fokkal érthetőbb, de a sírás akkor is túlzás, és nem csak azért, mert férfi.

Örömkönnyek, az egy dolog, de az ilyen kényszerhelyzetbe hozó, sírással zsaroló rád csimpaszkodás sok.

Ha te vagy a világ legromantikusabb férfija is, akit mindennél jobban szeretsz a földön, azt nem fojtod meg ilyennel, nem rósz rá ekkora tehert. Valószínűleg nem viccből vagytok távkapcsolatban, hanem tanulmány/munka/bármi miatt, jó okkal.

27/F

Szó szerint sírna?

Na szóval ha maga a kapcsolat is még igen friss, és szó szerint sírna.. akkor szerintem, sajnálom, de én kinevetném. És valószínűleg ott lenne vége a történetnek is.

Ha már egy masszív, tartós kapcsolatban történne meg, akkor hmm lehet, hogy aranyosnak tartanám, de szerintem ebből a szituációból is kimenekülnék.

Nem tudom, én eléggé szabadelvű vagyok. Nem zavar, ha nem találkozok a barátommal napokig, vagy ha nem beszélünk az sem. Ebből kifolyólag a távolság sem számít. Teljesen megtudok állni a két lábamon, és nekem az az ember nem támaszként, és kicsién ként van tartva.

A kapcsolatfüggés ékes ellentéte vagyok.

Ebből kifolyólag szerintem nagyon zavarna a dolog.

A hiszti nem egyenlő az érzelmességgel.

Meg kell beszélni, hogy hogy lehetne többet találkozni, megoldásokat kell keresni.

Van különbség aközött, hogy érzelmeid vannak, és aközött, hogy megfojtod-e velük és rácsimpaszkodsz-e.

Én is férfi vagyok, nem nő válaszát kaptad. És soha nem macsóskodtam vagy keménykedtem, és nekem is vannak érzéseim amit ki is tudok mutatni. De nem akaszkodom a másikra és nem zsarolom könnyekkel.