A nőket nagy általánosságban miért zavarja, ha egy férfi nem pletykás, s nem foglalkozik lépten-nyomon mindenki magánéletével?

A nők ugyebár szeretnek mindenki életébe belekotnyeleskedni, mert nem bírnak magálljt parancsolni a kíváncsiságuknak, így ők mindig mindent tudnak mindenkiről. Igaz, hogy abból ők már elvettek, és/vagy ahhoz hozzátettek, szóval nagyjából fele sem igaz, amit ők "tudnak", de fogadjuk el, ők bizony jól tudják. Oké!

Egyetlen nőt nem tudnék mondani az életemből, aki saját magával, a jövőjével, az ambícióival, a hobbijaival lett volna elfoglalatoskodva. Nem! Mindig mindent tudni akarnak, persze tök mindegy, hogy annak mennyi a valóságtartalma, de hogy a tudásszomjukat kielégíthessék, muszájnak érzik, hogy valakiről/valakikről mindig csacsoghassanak.

Ismerem Julcsi márkás cipőjét, meg hogy mennyiért vette. Ismerem Marcsi testsúlyát, meg hogy menyire el van hízva. Ismerem Gabcsit, akinek elege van az anyukája huszadrangú barátnőjéből. Ismerem Moncsit, akinek tök gázul áll a haja. Ismerem Ilcsit, akinek a sikertelen zárthelyi megírása közben letört a gyűrűsujjáról a körme. Ismerem Vikcsit, akiről percre pontosan tudom, hogy a fenekének mikor melyik partján ül. A Tamcsi így, a Valcsi úgy, a Pancsi amúgy.

Szóval ez engem ká-u-er-vé-á-er-a nem érdekel. :D Azt sem tudom, kikről beszéltek, gőzöm sincs, hogy ezek kik, de nekem muszáj tudnom a legjobb barátnőtökről — akit amúgy nekem kritizáltok a háta mögött — mindent. És mindegyikőtök ezt csinálja! De nem csak a barátnőkkel csináljátok ezt, hanem mindenkivel. Az utcán elsétál mellettetek magassarkúban egy nő, azonnal fikáztok. Találkoztok egy régi osztálytárssal, miután elbúcsúztok tőle, nekiálltok fikázni, hogy átverte a nőjét. Találkoztok a nagymamátok szomszédjával, természetesen végig kell hallgatnom a szokásos fikát, hogy az öreglány olyan süket, mint az ágyú.

És mielőtt még nekem támadtok: engem maga a nő érdekel. A nő! Az életcélja, a tervei, a jövőképe, az érdeklődési körei, a hobbijai, a hasznos elfoglaltságai, a tanulmányai mindezt rengeteg hülyüléssel fűszerezve. Ezek érdekelnek, és nem a sokadik barátnőjének legjelentéktelenebb életpillanata. Érdekel nagy vonalakban, egy-két mondatban, hogy ki kicsoda, hiszen ez tök természetes egy kapcsolatban, de nem vagyok köteles azt az ócsárolást folyton hallgatni, amit a nők művelnek. Értelmes dolgokról nemigen lehet nőkkel beszélni, azt már kitapasztaltam az elmúlt évek során, csak arról, hogy micsoda élmény vadidegenek magánéletével foglalkozni. Vagy fikáznak valakit, vagy elégedetlenkednek valamivel, soha semmi sem jó! Bezzeg amikor kulturáltan a leányzó tudtára próbálom adni, hogy engem kevésbé érdekelnek full idegen emberek magánélete, és szeretnék inkább rá koncentrálni, persze csak ha nem érzi tolakodónak, akkor már el is vagyok könyvelve szerintük, hogy engem nem is érdekelnek, s nem tudok ezekhez a magasröptű gondolatokhoz hozzávakkantani, és innentől kezdve szépen lassan le is épül az ismerkedés. Sokadik eset alkalmával is!

Olyan nehéz megérteni, hogy nem mindenki vevő a pletykára? Nehéz felfogni, hogy nem mindenki olyan szócső, mint ti? Nehéz tudomásul venni, hogy léteznek szаrkavarásra kevésbé fogékony férfiak?

(Jó-jó, tudjuk a sztorit: sosem álltam szóba nőkkel, nem is értek a nőkhöz, különben is tapló vagyok velük, meg minek nekem nő stb. Hanyagoljuk most ezeket, kérem alássan!)

Tessék: [link]