Mi az a pont amikor már azt mondjátok, hogy nem küzdötök valakiért és inkább elfelejtitel?

Amikor nem érzem, látom, hallom, hogy ő is akar valamit.

Nagyon rossz az amikor valamilyen szinten lelkes a másik és persze te is, aztán egycsapásra alábbhagy a másik érdeklődése.

Ilyenkor még ha nehéz is, de tudni kell elengedni a másikat.

Jelenleg is ilyen helyzetben vagyok.

Azért jött a "néha azért beszélgethetünk" duma.

Ja, hogy az én érzéseim nem fontosak, hogy belepusztulnék, ha csak barátként kéne beszélgetnünk?

Akkor inkább ne is legyen kommunikáció.

Alapból nem küzdök senkiért sem!

Egy ismeretlen ember, nő sem érdemli meg.

Vagy elfogad a nő, úgy ahogy vagyok, és amilyen vagyok vagy sem.

Küzdeni maximum kapcsolaton belül küzdök hogy az a kapcsolat jó legyen de ezt elvárom a másik féltől is.