Honnan ered az a téveszme, hogy a férfiak a könnyen irányítható, szinte akarat nélküli nőket kedvelik?

Nem tudom, én szeretem, ha könnyen irányítható. :D Baj?

Egyszerű az oka: erős személyiség vagyok. Nem akarok egy hasonlóan erős személyiséggel együtt élni... állandó konfliktus forrása lenne. A békesség nem jobb? Az a fajta pedig nem vagyok, aki képes lenne egy erős jellemű nőnek alávetni magát. Az egyenlőség pedig... már bocsi, de szerintem vágyálom. Valamelyik fél mindig erősebb.

24/F

Kedves 2-es!

Kicsit vitatkoznék, ha nem gond. :) Attól, hogy az egyik fél "erősebb", az még nem jelenti azt, hogy a másik fél egy jellemtelen alak lenne, akinek nincs véleménye és a helyzetek nagyrészében "segítségre szorul", mert döntésképtelen.

Én egy határozott nőnek tartom magamat, aki tudja mit akar és ennek többnyire hangot is ad, még is a párom hordja a kapcsolatunkban a nadrágot, mert így tartom természetesnek, de meghallgatja a véleményemet, mert kíváncsi rá. Szerintem így van meg a tökéletes egyensúly. Én nőként nem akarok senkit és semmit irányítani, szeretem, ha a kétes helyzetekben a párom a sarkára áll, ellenben éppen azért érzem egyenrangú félnek magam, mert a kapcsolatunkban az én véleményem is ugyanannyira számít, mint a páromé. Egyikünk sem erőlteti a másikra az akaratát.

#3: Ezzel nem vitáznék, igazad van. A probléma az, amikor egy nő azt hiszi, hogy a nadrág helye rajta van és állandóan lekicsinyli a párját, mindig a saját akaratát akarja érvényesíteni és minden csak úgy jó, ahogy Ő elképzelte. Na ilyen kapcsolatban nem tudnék élni. Szeretem, ha enyém az utolsó szó és irritálnak az említett nők. Bár az olyanokkal még beszélgetés szintjén sem jövök ki jól, tehát a veszély nem fenyeget, hogy beleszeretnék egybe.

De ha már választani lehet, igenis ne kelljen minden apróságért csatákat vívnom a párommal...

Ha szereted, hogy tied az utolsó szó, az gyerekes, akár nő vagy, akár férfi.

Nekem egyszer elmagyarázta egy rendkívül kedves úriember, hogy a férfiak nem szeretik, ha egy nőnek van önbizalma, mert akkor nem tudnak mivel bókolni. Ha pl. egy nő tükörbe néz, és tudja, hogy most jól néz ki - nem beképzelt! - akkor a férfi nem tudja a figyelmét felkelteni azzal, hogy azt mondja "de csinos vagy".

#5

Szerintem ez nem igaz azért. Én ha éppen jó napom van és úgy érzem, jól nézek ki, akkor szeretem és jól esik egy erre vonatkozó bók. :) Ha meg pocsékul nézek ki, inkább akkor nem szeretem az ilyesmi bókokat, mert akkor nem hiszem el úgysem.

Az első mondatoddal meg 100%-ban egyetértek, aki azt akarja, hogy övé legyen mindig az utolsó szó, az nem erős személyiségű ember, hanem egy kisgyerek. :D

Az, hogy az igazadért harcolsz, helyes dolog.

Az, hogy az utolsó szóért görcsölsz, nem.

A kettő merőben más.

Hát akkor lehet, hogy fogalomzavarban vagyunk csak és elbeszélünk egymás mellett?

Az utolsó szó alatt nem a szó szerinti jelentését kell érteni.

De ha pl a hátam mögött machinálna a párom fontos kérdésekben és meg sem kérdezne, az igencsak kiborítana. Tehát legyen igenis megkérdezve tőlem, bólintsak én is rá, legyen megbeszélve. Erre gondoltam.