Képtelen vagyok elfelejteni, mit tegyek most?

Már írtam ki kérdést ezzel az üggyel kapcsolatban, tehát ha találkoznátok esetleg másikkal is ne lepődjetek meg:D

Először is, fiatal vagyok még és azért kezdeném ezzel, mert sokszor megkaptam már, hogy "mit akarsz te? még kis pisis vagy...inkább tanulj!", és most ilyen válaszokra nem vagyok kíváncsi.

Másodszor, mint azt már írtam az imént, tényleg fiatal vagyok, holnap leszek 14 éves :3.

És akkor kezdeném is.

Van egy fiú, aki most ebben a hónapban lesz 16 éves. Tavaly nyáron ismertük meg egymást, és rengeteget beszélgettünk facebookon. Beleszerettem. Aranyos volt velem, mindig keresett, írt, még éjszaka is beszélgettünk. Majd találkoztunk. Megtörtént az első csók, amiből csókolózás lett. Fogtuk egymás kezét, átöleltük egymást, és minden tökéletes volt, pont úgy történtek a dolgok ahogy azt elterveztem. Nagyon szerettem őt. Majd teltek a napok, és valami megváltozott. Utána már nagyon sokat csak vitáztunk, és volt olyan hogy nem is beszélgettünk, (ennek más oka van) pedig találkozás előtt sosem vesztünk össze semmin. Rossz volt hogy megváltozott köztünk valami, rossz irányba. Ezek után én voltam a hibás mindenért, ha ráírtam az volt a baj, ha nem írtam akkor meg az, mindig azzal jött ha ő nem írna akkor sosem beszélünk. Ezt megunta, és nem is írt, csak akkor beszéltünk ha én írtam neki. Fájt amikor veszekedtünk, és már nem olyan volt mint régen, de még mindig szerettem. Ez így ment..elég sokáig. Majd le tiltott, és 3 hónapig fel sem oldott. Nagyon rossz állapotba kerültem ekkor. De végül feloldott, és megint beszélgettünk, ugyanúgy mint régen, aminek borzasztóan tudtam örülni, hisz ő volt a mindenem. Ez a nagy boldogság ismét csak pár napig tartott, és utána kb. egy hónappal megint letiltott egy veszekedés miatt 6 napra. Majd feloldott, és megint beszélgettünk. Pár hónapig megint alakult a dolog, annyira sokat nem vitáztunk, de volt olyan mikor nem is beszélgettünk. Aztán barátnőm elérte, hogy ismét letiltson...le is tiltott. 2 hét és pár napra lettem letiltva, majd feloldott, de nem jelölt be, és nem írt rám, ahogy azt megtette az előző tiltásoknál. Elsőnél mikor feloldott bejelölt, én pedig rá írtam, másodiknál bejelölt és rám is írt, de most semmi csak feloldott. Örültem neki meg minden és azt vártam, hogy keressen, de nem tette, ezért én írtam rá. Eléggé bunkón válaszolt, én meg nem is írtam neki semmi mást, hagytam a fenébe, láttam mennyire nincs most kedve ehhez az egészhez. Kb. ennyi is lenne dióhéjban a történet.

Tudom, hogy aki ezt elolvassa, hülyének gondol majd engem, és a fiút is, hogy ahányszor neki kedve támad letiltani, meg is teszi, én bolond meg egyből megbocsájtok neki mindent..és igen, megbocsájtok, mert szeretem, és hiányzik. Holnap lesz a születésnapom, attól is már előre félek hogy nem fog felköszönteni, de megfogadtam, ha ő nem köszönt fel, akkor én sem fogom. Minden nap eszembe jut a randi, az illata, a csókja, ahogy megfogta a kezem, ahogy megölelt. Leírhatatlanul hiányzik.

Persze nem arra kell gondolni, hogy nem akarom elfelejteni, mert de. Tegnap is erre gondoltam, még lefekvés előtt is, hogy igenis képes vagyok elfelejteni, de éjszaka vele álmodtam, és rájöttem hogy mégsem tudom megtenni. Nekem szükségem van erre a fiúra, és legalább még egy talira ahhoz, hogy letudjam engedni. Találkoznom kell vele, és meg kell beszélnem vele mindent. El kell neki mondamom, hogy mennyire megbántott, és majdnem belehaltam a fájdalomba, de azt is tudnia kell, hogy egy részem még mindig szereti, és hiányzik. Mindennél jobban.

Lehet nem a legjobb döntés lenne ez így, de én nagyon régóta ezt érzem, hogy kell egy találkozás, ahol megtudjuk beszélni a dolgokat élőben is, nem csak fb-n keresztül, mert akkor annak csak veszekedés lenne a vége, és én elkezdenék sírni...de ha esetleg élőben veszünk össze, ott odatudok hozzá bújni, és akkor megnyugszok. Majálison is elmondtam barátnőmnek hogy rá kéne írni a fiúra, és elhívni hogy jöjjön velünk majálisozni...de nem tettem. Féltem, ha rá írok akkor megint csak bunkó lesz és nem jön el, amivel engem még jobban csak összetör. Féltem a csalódástól. De már megbántam...és ezt a második találkozást nem akar elhalasztani, látni akarom, és tisztázni vele mindent, amíg még nem késő, és nem talál egy másik lányt...

Mindenről ő jut eszembe, és még azt is képes vagyok elképzelni hogy találkozunk és megint olyan minden mint rég.

Kérlek segítsetek nekem, mit tegyek ha ez így nem jó?

Hogy tudnám elfelejteni anélkül, hogy találkozzunk? De ha mégis jó döntés lenne, mivel nekem erre van szükségem ahhoz hogy végleg lezárjam, akkor hogy írjam meg neki, hogy találkozzunk?

Bántó válaszokra nincs szükségem..köszönöm előre is :)