Nem tudom elfelejteni, hogy szabaduljak ki ebből?

Van egy személy, akivel még karácsony előtt megismerkedtem. Nagy volt a vonzalom, egyből találkozni akart, teljesen elcsavarta a fejem. Nem jött össze találkozó eddig. Akárhányszor felkerestem, aznapra teljes off, sosem jelent meg a találkozón. Többször is eljátszotta velem. Karácsonykor megkérdezte, hogy találkoznék-e akkor is, ha van valakije... egyenesen a szakadékba onnantól. Nyeltem egyet, és azt mondtam oké, mivel már nagyon kíváncsi voltam rá. Kérte, hogy maradjunk barátok. Csak nekem ez a fogalom teljesen mást jelent, mint neki. Abból sem lett semmi. Később kiderült, hogy ő csak szórakozott, évek óta egy begyepesedett kapcsolatban él, és nagyon bejött neki, hogy így hajtanak rá, én hülye. És persze csak alkalmi partnernek gondolt.

Azóta eltelt pár hónap, párszor felkeres, hogy találkozzunk, és persze terpesszek is egyből... Ritka alkalom hogy tudunk másról is beszélgetni, de attól meg mindig elindul bennem a remény... valahogy mindenki mással normálisan tud viselkedni, csak velem nem.

Minden egyes nap eszembe jut, és el akarom felejteni, de egyszerűen nem megy... Olyan mély sebeket hagyott ez az egész bennem, de még mindig remélem valahol, hogy egyszer még minimálisan normalizálódhat a kapcsolatunk. Mert én többet szerettem volna azért, de ha barátok maradtunk volna, nekem az is teljesen jó lett volna (persze nem ilyen indítással, ha előbb közli hogy van valakije, tényleg nem zavart volna, vannak fiú barátaim akiknek van kapcsolata).

Nem tudok túl lépni ezen, pedig azt akarom hogy tűnjön el az életemből, pár perc múlva meg megint sopánkodok. Tudom, hogy nem ér ennyit, de igazságtalannak és megalázónak érzem ezt a helyzetet, és szeretném valahogy a tudtára adni. Mentálisan teljesen tönkre tett, visszaélt a bizalmammal, kihasznált, mert unatkozik a kapcsolatában.

(Légy szíves ne nehezítsd a bejegyzést azzal hogy lehülyézel, tudom hogy érzelmileg sajnos gyenge és vezethető vagyok, és mindig hiszek a "jóban")