Csak én várom eszméletlenül, az egyetemista éveket, a korosztályomból? 17/F

El vagy te tévedve.

A felsőoktatás a legtöbb helyen szívás, és szivatás. Mintha kivesztek volna a normális tanárok. Persze ha mégis összehozol egy ösztöndíjat és kolit is kapsz (Vagy szülők fenn tudnak tartani neked egy albérletet) akkor lesz időd magaddal is foglalkozni. De ha nem akkor suli mellett meló, aztán még tanulj, hogy készülj

a vizsgákra, és ha ezek után marad időd szórakozni, hobbira, akkor meg fölösleges időpazarlás az egyetem, mert elvileg már tudod amit tanulsz. Max a papír miatt éri meg.

De előre szólok, nem azt fogod kapni amit a filmeken látsz. Szopás a köbön.

Valamiért az üzenetem első felét önhatalmúlag posztolta, ez a másik fele.

Egyetertek az elozovel. En is azt gondoltam, hogy majd bulizok, csomo lehetosegem lesz hobbikra, stb.

Hat majdnem. Talan a felev elso par heteben meg ez oke is lenne, de aztan tanulas a zh-kra. Aztan jon a vizsgaidoszak, amikor a tarsasagi elet a nullaval egyenlo. Legalabbis az en szakomon. Nem tudom, hogy te mire akarsz menni, de remelem jobb helyzetben leszel, mint en :)

Hú, teljesen megértelek, én is iszonyúan várom már. Most érettségizek, utána lesz még egy szakmai évem (igazából azt is nagyon várom már, imádni fogom, és nem csak azért, mert a mostani napi 8-10 órámhoz képest jövőre csak 3-4 óráim lesznek hivatalosan :D), és utána megyek egyetemre. Művészeti egyetemre, szóval olyan helyre, ami teljesen egy velem, ahol alkothatok és önmagam lehetek, ezért is várom annyira nagyon. A mostani iskolám is nagyon jó, csak lassan rájövök a hibáira, és kinövöm (ezt nem értékként vagy tudásként kell értelmezni, szóval nem mondom, hogy ott már nem tanulhatok többet, hanem egész egyszerűen tovább kell lépnem).

Én egy nagyvárosba járok iskolába, de unalmas és felszínes hely. A fővárosba fogok költözni, amit, kövezzetek meg, de én szeretek.

Azért kihasználom még a mostani könnyű helyzetemet és fejlesztem magamat, ahogyan tudom, tedd ezt Te is. Ja, és nyilván nem most érettségizel, hát megmondom Neked: tanulj! Komolyan. Én elkövettem azt a hibát, hogy a történelem sosem hatott rám és nem érdekelt, egyszóval egy félévben kb. egyszer esett meg, hogy készültem az órára, ennek most érzem a súlyát... sajnos órán sem tudtam odafigyelni, mert a világ legunalmasabb történelem tanárát kaptam meg.

Szóval nem, nem csak Te várod eszméletlenül. :)

Az remek eredmény. :)

Akkor csak annyit mondhatok, hajrá!