Miért nem tudják megérteni az emberek, hogy mindenkinek más az ízlése és relatív, hogy kinek mi a szép?

A szépség maga egy objektív fogalom. Egy szeméttelep objektíven lesz csúnya, ahogy egy páva vagy a felkelő nap objektíven szép. Az embereknél is egy púpos, nyúlszájú ember objektíven lesz csúnya, ahogy egy tökéletes testű-arcú, retusált címlapkép objektíven lesz szép.

Az, ami szubjektív, az a tetszés. Mondhatják a Mona Lisára millióan szakértők is, hogy gyönyörű, ha én látom ugyan, hogy szép, de nem tetszik. Mint egy elefánt: szép, szép, de otthonra nem kéne. Én is csomó pasiról meg tudom állapítani, hogy szép vagy csúnya, ez egy aránylag objektív mérce, arányosság, egészség, férfias vonások figyelembe vételével, de az, hogy tetszik-e, az már totál más kérdés. És itt van a lényeg: mert lehetsz te nagyon menő adonisz, a tetszéshez a külső kevés. Mert ahhoz több kell. Kell lennie valami jelentésnek a külsőben, kell lennie egy mozdulatnak, egy tekintetnek, egy pimasz mosolynak ahhoz, hogy a tökéletes test mellé társuljon az az érzés, hogy "hmm, ez igen!". Nagyon sok címlapfiú szép, a most menő Magic Mike filmben is jó pasik vannak- ezt látom a szememmel, agyammal, hiszen millió embert látok naponta, tudom, hogy hol helyezkednek el a jópasi skálán-, de ha egyik sem tetszik, akkor mit érek el vele? A párom nem úgy néz ki, közel sem, mégis megdobban a szívem, mikor meglátom. A külsejének is szól ez, mert ő viszont tetszik. Ránézésre is. A látványa akkor is érzéseket váltott ki belőlem, mikor még nem is ismertem. Sörhassal és apukás kinézettel. Akkor meg?

Tömören: a szépség igenis objektív dolog, egyáltalán nem relatív, de az, hogy ki tetszik a szépségén túl, az már relatív, szubjektív változó, és bizony ez lenne a lényeges dolog.