Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
meg szeretnék néha nyugodni.
közös pillanatokat olyanokkal, akikkel nekem jó.
új helyeket látni.
nagyobb félelmek nélkül dolgozni.
attól, hogy összehasonlítanak másokkal
hogy betarthatatlan szabályokat és határidőket kell tartanom
hogy kirúgnak
hogy kiborulok, és ordibálni kezdek odabenn
hogy lemaradok
hogy a szavam nem számít
szellemi munkát végzek.
55
#55/57:
és ezeket te képzeled túl, vagy valós veszélyek?
én is szellemi munkát végzek mégsem stresszelek ilyeneken :)
fogalmam sincs:)
azt tudom, hogy a többieken nálunk nem látszik ilyesmi, de lehet, hogy rajtam sem.
honnan meríted a biztonságérzeted?
57
#60:
7 évig voltam depressziós, lelki problémából jutott elég akkora...
gyerek koromban mindig azt mondták "én nem tudom megcsinálni, majd a bátyám megcsinálja" és ezt mindenre...amikor valaki valami feladatot akart nekem adni akkor is a másik szülő: "majd a bátyám megcsinálja"...
szóval nem a szülőktől ered az önbizalmam...
7 évig folyamatosan tanultam, mai napig tanulok naponta új dolgot, szellemi munkát végzek, így nincsenek fizikai korlátaim szerencsére, tehát nem jön szembe olyan, hogy "emelj fel 200 kilót"...
Bizonyítottam magamnak, hogy képes vagyok bármire!
Hát én önszorgalomból suli mellett kezdtem el programozni elég nagy hírnevem lett abban amit csináltam nagyon sokan elismertek, elismerték a munkám minőségét a konkurenciával szemben is...
Nagyképűen hangzik, de mind3 képzésen ahova jártam mind3 helyen én voltam a "legjobb"...tudod az a "mindentudó"...évek óta csináltam érdekelt, szerettem és amikor a többiek a kérdést sem értették én tudtam a választ is...persze nem minden téren csak a szakmai oldalon ami érdekelt...
Mások elismertek, ma is elismernek, de néha még volt olyan pillanatom amikor azt mondtam magamban: "én ezt nem tudom megcsinálni".
Első munkahelyemen 1. hét után bejött a főnök, hogy megtudok e valamit oldani webfejlesztésben? életemben nem foglalkoztam vele, még csak távolról sem, de tudtam, hogy jó a leírása és max 1 hétvégés tanulás simán bevállaltam...és ez után kaptam egy teljes projektet amit egyedül kellett fejlesztenem...megbeszélés után leültem a székemben és egyből az jutott eszembe: "ez nekem nem fog sikerülni, mit vállaltam be" nagyon megijedtem, de megszólalt bennem a magabiztosabb oldalam: "simán megoldod, nem lesz gond" akkor kicsit megnyugodtam és neki fogtam...
Több éves tapasztalat, rengeteg sikerélmény, elég sok "nem lehet megoldani" dolog megoldása, meg miegyéb után azért tudtam, hogy nincs lehetetlen, csak megijedtem első körben...
Ezután elég magas pozíciókból kaptam elismerést, előtte főleg magamnak bizonyítottam, meg olyanoknak akik nem voltak nagy nevek a szakmában, csak hobbi szinten csinálták...viszont a főnökök és a felettük álló vezetők elismerése után sokkal bátrabb lettem, de lehet az a tudat, hogy egy olyan projekt amit más bízott rám és sokkal nagyobb szabású volt mint előtte bármelyik, és kb én vittem sikerre...lehet ez volt ami megadta a jelenlegi önbizalmam...
Először én magam bizonyítottam magamnak, hogy nincs lehetetlen, elég sok téren...
A főnökeim elismertek, és magamnak is bizonyítottam, hogy mire vagyok képes...
Ami viszont előttem áll az egy óriási projekt, egy olyan munkába fogtunk amit egyedül már nem is tudnék véghez vinni, vagy csak nagyon sok év alatt...egy régi közösségem összekovácsolásával építünk egy még komolyabb közösséget és elég nagy dolgok vannak kilátásban...ebben mindig is hittem, hogy elérhetem, viszont tudom, hogy rengeteg munka, idő és energia lesz...elég sok ember közreműködésével, de az én vezetésemmel...szóval van még amivel bizonyítok magamnak, de remélem nem szállok majd el magamtól :)
22F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!