Szerintetek ez mennyire idegesítő tulajdonság?

Tudom, ez csak egy dolog, és nem ez fogja eldönteni hogy összejöttök-e valakivel vagy nem, de mégis.

A lényeg az, hogy én a legkisebb dolgoknak is nagyon tudok örülni, ha szépen süt a nap, ha csiripelnek a madarak, ha valami jó zenét hallgatok, ha megihatok reggel egy jó kávét. Mindezek szinte önfeledtül boldoggá tudnak tenni, már olyan is volt hogy szinte könnyeztem a boldogságtól. Viszont, ha valaki csúnyán néz rám, kiabál velem, akkor hamar elbőgöm magam. És nagyon könnyen meghatódok dolgokon. Az egész életem egy érzelmi hullámvasút, és csak akkor vagyok boldog, ha ezt valaki megérti, és a hangulatomtól függően törődik velem, mert ha nem törődnek az érzéseimmel akkor hamar depressziós leszek, de elég egy kis megértés, együtt érzés és újra boldog vagyok. Szerintetek ez mennyire gáz? Kibírná egy fiú mellettem pár hónapnál tovább? :$

16/L