Egy viszonzatlan szerelem tarthat egy életen át?

ha látod, ha gondolsz rá, ha foglalkozol vele, ha találkozgattok akármeddig eltart.

ha törlöd faceról, ha nem találkozgatsz vele, ha direkt száműzöd még a gondolataidból is ha eszedbejut akkor egy idő után egyre könnyebb lesz majd elmúlik.

Juj. Na ilyenkor akarok elrohanni a világból, mikor meglátok egy ilyen kérdést, mert hasonló dolgok foglalkoztatnak...

Erre elég nehezen lehetne választ adni, hiszen nem valószínű, hogy van itt olyan, aki már leélt egy életet és most válaszol erre.

Én viszont személy szerint azt gondolom, hogy mivel a szerelmes fél részéről az érzés semmivel nem másabb, mint ha viszontszeretnék, sőt, talán erősebb is, lehetséges, hogy egész életén végigkísérje az embert, de legalábbis nagyon sokáig.

Persze borzasztó. Idézem az egyik előttem szólót: "Az egyik legszebb és legpusztítóbb állapot. Képzeletedben, vágyaidban minden tökéletes, csak ha találkozik a valósággal, úgy csak fájdalmat szül. " Teljesen igaza van. Megvan ebben az állapotban a szerelem szépsége és a reménytelenség borzalma is.

De nem térek el a tárgytól: szóval szerintem igenis létezhet ilyen, persze azért ez elég sok mindentől függ. Például hogy miért is viszonzatlan, stb, illetve hogy - mint ahogy már ezt is mondták - az illető emberrel hányszor találkozol, beszélsz-e vele egyáltalán, hogy amúgy jó-e a viszonyotok.

Ha ilyen helyzetben vagy, nagyon sajnállak. Ismerős.

Tizen X éves lány