Egy viszonzatlan szerelem tarthat egy életen át?

Az a jóó öreg plátói, nos igen. Az egyik legszebb és legpusztítóbb állapot. Képzeletedben, vágyaidban minden tökéletes, csak ha találkozik a valósággal, úgy csak fájdalmat szül.

Nem írtál kort, így nehéz egy példára lefordítani Neked ezt, de amire így ebből gondoltam, az a középsulis korszak körül mozog.

Mindig mindig, mindenkinél van egy, "Az egy". Akinél azt hiszi az ember, hogy csak és csak vele lehet igazán boldog és kísérteni fogja egy életen át. Ha elutasít is vagy esetleg meg se meri osztani az ember az érzéseit, akkor is megmarad.

Nos én a tapasztalataim és látottaim szerint, ez egy nagy lecke az élettől.

Mindenki, és tényleg mindenki átéli ezt a "nagy szerelmet", ami igazából nem is létezik, mivel hát ez 90% esetben plátói marad vagy megszakad.

Kérdésedre nincs olyan válasz, ami átfogóan általánosságban igaz lenne. A lényeg az, hogy te teszed halhatatlanná az érzést, a te nagy teszted, hogy képes vagy-e esélyt adni magadnak azzal, hogy átlépsz ezen magadnak alkotott akadályon.

Igen, kísérteni fog, igen motoszkálni fog benned valami, amikor csak meglátod. De azt nem szabad hagyni, (csúnya szóval kifejezve), hogy hatalma legyen fölötted. (Természetesen, ha ez egy veszett módon csak plátói).

A vak remény, ami életben tartja ezt a fajta szerelmet, és igen nehéz tőle megválni, ha nap, mint nap vagy gyakran találkozik az ember az illetővel.

Erősnek kell lenned ahhoz, hogy nevethess magadon. ;)

Ahogy a többiek is mondták, írták. Ez elmúlik idővel, jómagam is tapasztaltam 3-4 évet így xd... Az a fontos még, hogy ráhagyod-e ezt az időre, hagyod, hogy kísértsen-e az érzés. Le tudod küzdeni, mindenki letudja. Ez egy nagy tesztje az embernek és, ha nem győzöd le, csak ismétlődik.

Remélem, ha választ nem, egy felszínes rálátást nyertél a dologra :D

21/F