Ha tervezitek hogy majd ha ott lesz az ideje szülni fogtok, nem féltek a terhességtől? A férfiaknak mi a véleménye erről?

Én sosem féltem a szüléstől magától. A fájdalom szerintem a legkisebb gond az egészben, szerintem akkor pont, hogy nem az foglalkoztat leginkább. Életet adsz, és azon aggódsz, hogy vajon az a kis lélek, akit te ott kinyomsz magadból, egészséges legyen, ne legyen semmi komplikáció, stb. Én legalábbis így képzelem, nincs még gyermekem, de határozottan szeretnék, és hacsak nem nagyon muszáj, se császár, se semmiféle fájdalomcsillapító se jöhet nálam szóba. Főleg, hogy azt beszélik, csak kicsi fájdalomcsillapítót adnak amúgy is, mert ha nem érzed a fájásokat, nem tudod, mikor kell nyomni, elhúzódik az egész.

Nincs különösebben magasan a fájdalomküszöböm, legalábbis, nem hinném, hogy ez lenne a helyzet, de azt a fájdalmat, amit ki kell bírni (gyantázás, új cipő, tökmindegy), azt szó nélkül kibírom. Kificamodott bokával is egy szisszenés nélkül sántikáltam haza kiskoromban vagy 10 km-t, mikor télen elcsúsztam az iskolában. Nyilván a szülés ennél erősebb érzés, de olyankor annyi sok hormon van a testedben, fele fájdalomcsillapító, másik fele örömöt okoz, harmadik fele meg a szülést segíti, hogy egyszerűen nem ez a lényeg. Meg én amúgy is úgy érzem, hogy ez igazán nőiségem kiteljesedéséhez vezet. A szülés fájdalmai nélkül nem vagyok igazán teljes értékű nő, mert ami igazán azzá tesz, az még kimaradt. Ha azt mondaná nekem egy orvos, hogy nem lehet gyermekem, hát elég valószínű, hogy nem lennék ilyen kiegyensúlyozott és vidám személyiség, mint most. De reméljük nem ez lesz a helyzet, és mikor a körülmények is engedik, aránylag rövid vajúdás után, fájdalmak és csomó vér közepette magamhoz ölelhetem majd az elsőszülött kis babám, és van egy olyan érzésem, hogy magasról toszni fogok a fájdalomra, amint belenézek a kicsi szemébe :)

22/l