Van mód arra, hogy békésen szakítsak a menyasszonyommal?

Azoknak, akik szerint a férfi a hibás íme egy kis rágcsálnivaló, amin érdemes gondolkodniuk.

Géza és Julis szeretik egymást, annyira, hogy Géza megkérte a nő kezét. Jól kijöttek egymással addig, jól elvoltak, aztán az eljegyzés után Julis a következőket mondta Gézának: "Géza, mielőtt összejöttünk volna és szervkereskedő voltam, frissen elhalálozott emberek belsőségeit adtam és vettem, de már nem csinálom, remélem megérted". Gézában eddig egy olyan kép élt Julisról, ahol ő egy szeretni való kis menyecske, aki mindig vidám. De miután meghallgatta Julist történetét egy másik képet társított hozzá, amiben a menyasszonya halott emberek beleiben turkál és hűtőládákba pakolja azok veséit, máját és egyén belsőségeit. Tudja jól, hogy Julis már nem csinálja ezt, de ettől függetlenül él benne ez a kép, ami feljön benne vacsorázás, tévénézés, sétálás és bármilyen alkalomkor, amikor Julis nevét hallva az akaratlan képzettársítás ezt rendeli hozzá az adott névhez. Ki a hibás?

Ugyan ez itt is a helyzet, persze nem várom tőletek, hogy megértsétek, romantikus B filmeken szocializálódott emberektől nem is várok ilyen dolgokat. Hogy miért a nő a hibás? Egyszerű. Nem bízott a férfiban, szóval csak akkor mondta el neki azt, amiről jól tudta, hogy kiborítja a férfit, miután az már magához kötötte és nem lökheti el magáról. Ha én csinálok egy tál kőrözöttet és úgy teszek bele köménymagot, hogy tudom, hogy a másik ember, aki enni fog belőle allergiás rá és csak akkor mondom el, amikor az már jó vastagon kent a kenyerére belőle és nagyokat harapott belőle, akkor ki a hibás? Én, mert csak azután mondtam el neki, hogy ő a főzőtudásomban bízva evett belőle, vagy ő, mert ki merészel azon akadni, hogy nem mondtam el neki egy fontos részletet, ami őt bizony eléggé kényese érinti? Én. A fenti esetben pedig a nő.

Ennél egyszerűbben nem tudom megfogalmazni, bár lefogadom ezt se értitek. Nyugodtan pontozzatok le, aztán örüljetek a fejeteknek, hogy képtelenek vagyok értelmezni a alsós-szintű példázatot.

Simán mondhatod neki, hogy ez neked már túl sok, ezt már csak olyan férfi tudja tolerálni, aki szintén hasonló ipart űzött. Nem ítélkezel, csak ezzel a múlttal számodra felvállalhatatlan.

Aztán még esetleg egy kicsit fejtegetheted ha csak ketten lennétek egy szigeten, nem venne körül család, barátok, kollégák akkor túl tudnál ezen lépni, de így azért nem, mert a múltja bármikor felszínre kerülhet, és az mindenkinek fájna.

Hogyhogy csak most derült ki, 2,5 év után sem ismersz senkit a csaj családjából, baráti köréből?

38F

itt nem az a kérdés, hogy ki a hibás. senki sem hibás. a lány a múltban prosti volt, gondolom nem szerette volna, ha ez alapján ítéli meg bárki, így hallgatott róla. csak miután látta rajtad, hogy hoppá, veled ez komolyra fordul, már meg is kérted, úgy érezte, a teljes igazság tudatában vedd feleségül. ilyen szempontból pont, hogy még időben szólt, mert egy eljegyzést felbontani könnyebb, mint válni.

kérdező, ugyan nem értek egyet veled, de megértelek. ha már eldöntötted, akkor a legegyszerűbb nyíltan és őszintén beszélni vele. rájöttél, hogy te ezt nem tudod kezelni, hogy nem szereted annyira, hogy ezen túl tudj lépni.

akárhogy is szakítasz, fájni fog neki, nagyon. de az nem jelenti, hogy nem lehet békésen megoldani a dolgot.

bár az valószínű, hogy ezek után soha senkinek nem mondaná el, és egy pasi 30 év házasság és gyerekek után tudja meg, hogy hoppá, a kedves felesége prosti volt. ha az őszinteséget így honorálják... akkor ez lesz a vége.