Ha inkább introvertált személyiségű vagyok, elérhetem azt, hogy egy férfi élete végéig jól érezze magát velem és ne kelljen más nő neki, csak én?

Mindig is a csendesebb fajta csoportba tartoztam. Hasonló személyekkel tudtam barátságokat kialakítani, szórakozni.

Sosem voltam az a társaság középpontja, sem az a lány aki egy buliba mindenkivel puszipajtás.Csak pár jó lány barátnőm van,nagy társaságban nem tudok feloldódni, néha kicsit szégyenlős vagyok.Az osztályban pl van 1-2 barátnőm,és 1-1 normális fiú akivel eltudok beszélgetni de a többiekkel nem igazán.Néha csak ülök és elemezgetem őket,néha rácsodálkozok hogy lehet ennyi hülye és kegyetlen ember,de általában csak meghúzom magam és nem keveredek bele összetűzésekbe, úgyis mindig az van amit a legnagyobb szájú akar.Persze ha velem igazságtalanság történik kitudok állni az igazam mellett.De sokszor már rosszul vagyok néhány embertől.

Egy párkapcsolatom volt eddig, 2 évig tartott,első nagy szerelem volt 15 éves voltam mikor kezdődött.Ennek azért lett vége,mert gyerekesek voltunk, hülye viták tönkretettek mindent,aztán lépett azzal az indokkal,hogy nem akar lekötött lenni. Akkor betudtam ezt annak,hogy az ilyen fiatalon kialakuló kapcsolatok úgyis véget érnek ...de mostanában kezdtem elgondolkozni azon,hogy vajon nem-e engem unt meg?

Most van egy újabb kapcsolatom,fél éve és kicsit bennem van a félsz,hogy amiért ilyen vagyok, megunhat-e egy idő után, mikor jön rá arra,hogy egy nyitottabb lánnyal a világ felé talán jobb lenne?

Persze vele teljesen felszabadult tudok lenni. Mindenről tudok vele beszélgetni,nincsenek már gátlásaim,minden kis érzésemen meg tudom osztani vele.Amiért ilyen vagyok, vele imádok hülyéskedni, játszani, bújni,szeretgetni őt, a mellkasán elaludni,meglepni csokival,kényeztetni,sokat szexelni,aludni vele, filmezni,kirándulni,sétálni,biciklizni,sportolni,táncolni is elmegyek vele buliba,eddig is csak a tánc miatt mentem.A hobbijaimat is szívesen megosztom vele,görkorizni, fényképezni,kutyát sétáltatni,szóval minden dolgomat megtudom vele osztani,de csak neki...csak ő tudja ezeket a dolgokat rólam,meg pár barátnőm.

Ha meg elmegyünk egy társaságba,biztos vagyok benne mindenki egy unalmas lánynak titulál el,aki csak dísz a fiúm mellett.Néha megdicsérnek a külsőm miatt,mert azzal is törődöm és a gének miatt amiket apumtól örököltem szerencsés helyzetben vagyok.

Ám belül nagyon kevesen ismernek,kissé törékeny vagyok, és túl érzelmes a többi emberhez képest.Apumat 14 éves koromban vesztettem el,így megtanultam értékelni minden egyes apró örömet az életben,és minden kapcsolatot,hisz sosem tudhatjuk mikor látjuk őt utoljára.Én minden napot úgy élnék le vele,mintha az lenne az utolsó,mindig nagyon vigyázok,hogy ne kapjunk össze valamin,ne veszekedjünk hisz az csak mindennek a megrontója.Nagyon szeretnék vigyázni erre a szerelemre, és nem szeretném,ha ez a rossz világ miatt tönkremenne.

18L