Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan legyek végre túl ezen az egész őrületen? Hosszú lesz!
Egy tökéletesen működő párkapcsolatban éltem közel másfél évig. Távkapcsolatként indult, később összeköltöztünk egyetem miatt. Folyamatosan erre vártunk mindketten, ez a nap volt a cél, hogy végre egymás mellett lehessünk és végre közös életünk lehessen. Ez működött is, egészen november közepéig, amikor is a semmiből, mindenféle előjel és indok nélkül szakított velem és itthagyott egyedül. Alapjáraton ezzel nem is lenne gond, de ő kollégiumban lakik, új helyen, új környezetben, új emberek közt, míg én egyedül a "közös" albérletben, ami miatta létezik szó szerint... Én mindenemet feladtam ezért a kapcsolatért, elköltöztem legjobb barátaimtól hogy együtt lehessünk, mindig próbáltam mindenben a kedvébe járni...
Saját elmondása szerint, már nem szeretett, kiszeretett belőlem és úgy érzi csak egymás idejét vesztegetjük... Valójában megcsalt.. Undorítóan rendezte le ezt az egészet... Kitöltöttük egymás egész napját, és ez nem feltétlen miattam volt így, nem akaszkodtam rá és vettem el az összes szabadidejét/légterét stb. Aztán novembertől egyik napról a másikra teljesen elhidegült, szóba sem akart állni velem, sőt, úgy viselkedett velem, mintha én tettem volna valami rosszat és én bántottam volna meg őt, mintha neki lenne oka haragudni rám és nem fordítva..
Az igazi lényege a kérdésemnek pedig most jön... Miért nem tudok végre túllenni rajta? Miért akarom még mindig, hogy visszajöjjön, és hogy felejtsük el, hogy ez megtörtént? Miért nem tudok örülni annak, hogy megszabadultam tőle ha egyszer ő szó szerint kidobott a kukába azért cserébe hogy mindig, mindent megtettem érte, és mindenem beleadtam abba, hogy neki, nekünk együtt jó legyen? Miért ragaszkodom még mindig hozzá? Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá, szinte várva várom, hogy rámírjon, hogy felhívjon..
Most egyedül élek ebben a lakásban, ahol mindenben csak őt látom, annak ellenére hogy 2 hónapig éltünk együtt és 4 hónapja élek egyedül.. Mindig az eszemben van, hogy csak arra vártunk, hogy végre egy városban lehessünk.. Erre most egy városban vagyunk, mégis sokkal messzebb egymástól, mint valaha voltunk...
Mit tegyek, hogy túl legyek ezen az egészen? Mindent megpróbáltam már ami az eszembe jutott. Elköltözni nem tudok kaució miatt, ide nem tud más beköltözni, mert egy kicsi, félszobás + amerikai konyhás lakásról van szó.. Próbáltam lefoglalni magam, volt azóta egy vizsgaidőszak is, próbáltam a hobbijaimnak élni, de egyszerűen nincsen változás.. A régi barátaim egy része eltávolodott tőlem, épp miatta, új emberek felé nyitni pedig egyszerűen képtelen vagyok, nem tudok megbízni senkiben..
Köszönöm hogy elolvastad, azt pedig mégjobban megköszönöm, ha valaki tud adni egy ötletet, amivel kilábalhatnék már végre ebből az egészből.
21/F
válasza:Sajnos erre nincs tuti tipp. Te is tudod, hogy amit tett, nem volt szép, és nem is lenne érdemes megbocsátanod.
Azt is tudod, hogy túl kell rajta lenned, ehhez pedig az kell, hogy ne gondolj rá! Ezt pedig igazából csak úgy érheted el, ha új emberekkel ismerkedsz. Tudom, hogy nem könnyű, de járj emberek közé! Ismerkedj! Élj!
25/N
válasza:De rossz ezeket a történeteket olvasni :(
Valószínűleg még szerelmes vagy belé annak ellenére hogy megcsalt , ezért nem tudod túltenni magad rajta. Az agyad tudja , csak a szíved nem, annak idő kell míg lenyugszik.
Ötletet nem tudok adni csak annyit amit én is gondolok az ilyen esetekről, mert ez velem is megtörtént igaz nem ebben a formában hanem rosszabb, de az az én bajom. Szóval én úgy gondolok a dologra hogy ebből is tanultam valamit, nem fogom ilyen komoly dolgokba ringatni magam soha senkivel kapcsolatban. Ameddig tart addig tart, érezzük jól magunkat ezalatt az idő alatt és ha azt mondja ennyi , akkor ennyi, nem vágom fel az ereim egy ilyen nő miatt. Miért is kéne? Nem hozzám (hozzád) való az ilyen nő , örülni kell ha megszabadulunk a fajtájától.
De még fiatal vagy előtted az élet és sok olyan nő van akivel boldog lehetsz. Sok szerencsét kívánok neked!
válasza:szerintem nagyon rátelepedtél, ettől tudott megunni
nem sokkal vagyok idősebb nálad, de én biztos, hogy nem adnám fel a barátaimat egy párkapcsolat miatt, és mástól se várom el
na meg másfél év az kb semmi
válasza:Szia!
Igaz, nem vagyok férfi, így női szemszögből tudom csak szemlélni a helyzetet.
Ez a lány (a barátnőd) nem volt képes elszámolni a saját lelkiismeretével, amiért megcsalt téged, ezért próbált minél hamarabb megszabadulni tőled. Azok viselkedésére utal, akik először tesznek ilyet, ugyanis, ha már régóta csinálná, nem így 'koptatna le' téged. Elhidegült, egyedenesen dühös rád... Arra vall, hogy rajtad töltötte ki a dühét, amit saját magával szemben érez. Az más kérdés, hogy veled és az érzelmi világoddal egyáltalán nem törődött, mert akkor nyilván jobban átgondolja, és kevésbé feltűnően szabadul meg tőled. (Bocsánat, hogy ilyet írok, de máshogy nem megy.)
Az előttem szólóval egyetértek abban, hogy másfél év szinte semmi. Most sem értem, mire föl ez a nagy sietség, mások éveket várnak az összeköltözéssel, és tudva levő, hogy egy barát a bajban is barát marad, míg a kapcsolat egyik pillanatról a másikra széthullhat. Én sem hagytam volna ott a barátaimat érte - ilyenkor mérlegelni kell, ki és miért élvez prioritást a szemünkben.
Hogy hogyan szabadulj meg az érzéstől? Nem tudom. Hogyan kezdj felejteni? Hagyd ott a lakást, amit közösen béreltetek, legyél minél távolabb tőle, és foglald el magad rendesen. Szórakozz, ismerkedj, gondolj arra, hogy nincs megkötés, nincs, aki kérdezzen afelől, hogy kivel beszéltél, mikor érsz haza, stb. Fiatal vagy, élj, mielőtt elköteleznéd magad. (Valószínűleg a lánynak is ez volt a problémája. Mielőtt benőtt volna a feje lágya, olyan felelősséget kapott veled a nyakába, amivel nem bírt el. Időd, mint a tenger, nem kell sehová sietni, és csak akkor köteleződj el, amikor már a családalapításon is gondolkodsz. Addig elég a párkapcsolat, és csak lazán, ha rágörcsölsz, ez lesz a vége.)
Bocsi, ha hosszú lett, néha elszállok. :)
Oh, és még valami: nyiss a régi barátaid felé, kérj tőlük elsősorban bocsánatot, és kezdd szidni az exedet. A káromkodás segít a lelkeden, vagy legalábbis könnyebb lesz kicsivel. Új emberek tekintetében meg ne tedd magasra a mércét, kezdj olyanokkal, akikkel közös az érdeklődési köröd, interneten ismerkedj akár, és ne rögtön úgy, hogy fel is akarj szedni valakit. Beszélgess többet, akárkivel.
Sok sikert! :)
19/L
Belátom, hogy hiba volt háttérbeszorítani a barátokat, ahogyan azt is, hogy hiba volt az összeköltözés is. Bár ehhez hozzátenném, az összeköltözés logikusnak tűnt akkor, mivel engem nem vesznek fel, ő pedig nem akart kolis lenni. Abban viszont nem tudok egyetérteni Veletek, hogy a másfél év az semmi. Persze, nem sok, de épp elég ahhoz, hogy már teljesen meg tudd szokni, és az életed részévé válljon.
A régi barátaim felé már nyitottam, nincs harag (igazából nem is volt), de teljesen elhidegült a baráti kapcsolat, és ez érződik.. élik a saját kis életüket, ahogyan én is tettem.
Köszönöm a tanácsokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!