Fog egyáltalán szeretni valaki ebben az életben? Többi lent

Tudom,hogy ez nagyon hülye kérdés.Már úgy érzem,hogy senki sem szeret,egyedül vagyok,senkire sem számíthatok.Utálom ezt az egészet ami körülöttem megy.Most konkrétan nincs is semmi,de ez már nagyon rég kezdődött,azthiszem akkor,amikor a szüleim elkezdtek veszekedni és amikor anyukám elsőre költözött el,de persze visszajött.Egész gyerekkoromba ment a balhé,még most is gyerek vagyok,még mindig megy.Üvöltöznek velem és undorító dolgokat vágnak a fejemhez,egymással üvöltöznek,a testvéreim is szidnak,anyukám szidja az apámat nekem a szemébe jópofizik.Próbálják játszani azt,hogy ez egy tökéletes család,a külvilág felé nem mutathatom,hogy milyen is az életem.Nem mutathatom ki,hogy hogy érzem magam.Mosolyognom kell,nem sírhatok,nem vághatom meg magamat ujra.Nem Amikor még általánosba jártam,akkor utáltak,ott is szidtak,de akkor még úgy éreztem,hogy az anyukámra számíthatok.De már rá sem.Most nem utálnak,de nem is szeretnek az iskolámban. Megjátsszák magukat,nagyon de nagyon sokan. Kibeszélnek.A nővérem elmegyógyintézetbe való,de ez komoly,már volt is ott.Elegem van.Nemtudom miért írtam ki ezt,beteg vagyok mi?