Fiúk, lányok! Ti hisztek a sorsban?

Én hiszek benne. Mondjuk szerintem amikor ilyesmik történnek, attól még neked kell tenni azért, hogy beteljesüljön.

Az élet észrevetet veled egy csaj, de attól még neked kell odamenni, beszélni, később újra keresni egy szóval küzdeni érte.

12-es Ebben igazad van szerintem is,csak most belegondolva a saját helyzetembe...

Soha az életemben nem volt még csak a közelben sem ilyen helyzetem,ahol lett volna értelme lépnem,vagy csak legalább egyszer az életben kapnék egyetlen egy őszinte mosolyt egy lánytól/nőtől... de semmi.

Esélyt sem kapok,az élettől,sorstól sem,de még a nőktől sem...

így meg aztán elég nehéz.

23/F

Én hiszek a sorsban.

Mert én magam vagyok a kicseszett balsors.

Én kopogok az ajtódon hajnali kettőkor, hogy amint ajtót nyitsz, egy rántással kitépjem belőled a lelked és felfaljam helyben. A rémálmod vagyok. A félelmed. A legrosszabb, ami veled történhet. Kezemben lángoló karddal osztom az igazságot, a szenvedést, és a halált. Előlem senki sem menekülhet.

Amúgy műszakon kívül nyitott, kellemes ember vagyok. Valakinek holnap van kedve beülni egy sörre, ha leteszem a véres melót?

Szerintem véletlen nem létezik, a sorsban viszont igen. (Lehetne elemezgetni, hogy a kettő között mi a különbség, vagy van-e, de ez pont olyan, mint a bolond és a zseni közötti határ - egy hajszálnyi.)

Velem pont nemrég történt hasonló eset, megismertem valakit, akihez eddig odamenni sem mertem volna, pedig heti 1-2 alkalommal is összefutottunk. Aztán tettem a dologért, de kellett hozzá egy nagy adag szerencse is. Vagy a sors. Ma is egy ilyen napom volt, mintha minden előre meg lett volna tervezve valami felsőbbrendű lény által.

Sok mindenbe bele lehet ezt magyarázni, de az ember általában érzi, hogy mikor helytálló ez a megállapítás.