Ha egy nagymenő belebújhatna egy lúzer bőrébe, akkor is képes lenne sikeressé válni?

Hát persze!

És ez az első értelmes kérdés, amit évek óta gyk-n olvastam :D

Igazából teljesen mindegy, mert ha kapna egy új külsőt, de a belső marad a régiben, akkor lehet ha átdobják őt egy vadidegen környezetbe az új külsőjével ahol gyakorlatilag mindent nulláról kellene kezdenie, munka, baráti kör, csajozás, ezek a fajta emberek akiknek van önbizalmuk független a külsejüktől, van kitartásuk, és kellő tudásuk, előbb utóbb képesek felépíteni ugyanazt amit korábban elértek.

Vannak olyan tényleg jó megjelenésű srácok akik igazi lúzerek mert mindig kudarc érte őket és ez lerombolta az önbizalmukat mert az alaptermészetük ugye csendesebb, zárkozótabb, félénkebb és aki ezen nem változtat 20-25 éves koráig elég valószínű hogy ilyen is marad.

Most erre itt az én példám is de leginkább az ellenkezője. Én világ életembe csendes, nagyon minimálisan sikeres, de többnyire sikertelen ember voltam. Nekem 21 éves koromig szinte semmi nem jött össze amit akartam, nagyon sok mindenből csak a minimálisat tudtam teljesíteni, ezt értem a tanulmányaimra. Mindig is pocsék volt az önbizalmam, hamar adtam fel dolgokat, rossz volt a felfogásom, sajnos ezzel még most is baj van de erről nem tehetek, ez sajnos vele jár.

A külső megjelenésem egyszerűen egy rémálom volt. Amikor csajoztam hát sokan tényleg csak azért tartották velem a kapcsolatot mert kedves és normális voltam, de mindig a barátzónába kerültem, mert egyszerűen nem tudták velem elképzelni az életüket.

Ez ugye számomra beletörődés volt meg addig éltem a tévhitbe hogy a külső nem számít csak olyan lányt kell találni, de ugye a legutóbbi próbálkozásnál amikor már egy kevésbé csinos de kedves lánynál próbálkoztam sikertelenül, a külsőmre és az alap szerencsétlenségemnek köszönhetően már ő is eldobott magától, pedig ő tisztára olyan volt mint én, de mondta hogy neki szerencsétlen, ocsmány srác nem kell. Akkor én baromira megsértődtem, akkor nagyon kiakadtam, sajnos annyira magamra vettem az egészet hogy depressziós lettem, befordultam, és szinte semmi nem érdekelt. Akkoriban lett egy munkahelyem, ott legalább elvoltam, egyedül az volt az egyetlen olyan dolog az életembe amit szívesen akartam csinálni mert ott jó volt a társaság idősebbek voltak, elfogadtak, szerettek, ez így van a mai napig is. Csak azért nem nyírtam még ki magam mert ő rájuk még számítottam és okoztak már nekem jókedvet, így még láttam a fényt.

Viszont egyszer a sors összehozott engem egy nagyon kedves lánnyal aki adott nekem sok jó tanácsot hogy hogyan változzak meg, mert sajnos muszáj megváltoznom, le kell fogyni hogy új és jobb ruháim lehessenek mert az akkor nagyon brutál nagy méretembe semmi választék és hülyén is álltak a ruháim, rossz volt a járásom, megjelenésem és a kisugárzásom olyan szinten volt negatív hogy rám sem mertek nézni az emberek. De akkor ugye a jellememen is változtatnom kellett, legnagyobb bajom az volt hogy társaságba nem bírtam feloldódni, és nem voltam az a laza beszédes, jókedvű típus. ezen változtattam nagy nehezen, a lány kedves volt mert vitt mindenhova magával, sokat segített rajtam, nagyon sokat le is fogytam sok kitartással, sorban jöttek a dicséretek az önbizalmam is növekedett, és igaz hosszú idő volt majdnem 2 év, de olyan szinten megváltoztam, tapasztaltabb lettem, jobban is kommunikálok hogy egyszerűen sorba kezdtek összejönni a dolgok. A csajozásba is a sok kudarc után elértem azt amit akartam végre lett is barátnőm, persze elég izgulós meg félős voltam az elején, a lánynak úgy lettem bemutatva a másik lány barátom által és elég sokat beszélgettünk tudta jól hogy ő nekem az első barátnőm így tudta hogy nagyon kezdő vagyok, de pozitívan állt hozzám és ez a legfontosabb. Én 2 év alatt olyan gyökeresen megváltoztam lúzerből szinte menő lettem. Sokan ismernek, sok barátom lett. Bár nem akarok soha sem a középpontba lenni, de mindenki elfogad, mindenki szívesen lát akárhová megyek legalább 5 ismerősbe mindig belebotlok. A régi szúk baráti körömből jobbára meg sem ismernek már mert extrém sokat változtam. A jellemem is teljesen másabb lett, egyszerűen a régi barátaim meg osztálytársaim már meg sem ismernek, úgy vagyok náluk elkönyvelve hogy meghaltam. Az osztálytalálkozónkon szinte rám sem ismertek, és amikor beszélgettem csak néztek hogy mennyire kikupálódtam. Az osztályfőnököm nem is volt képben amikor meglátott ő teljesen leblokkolt, meg egy másik tanárunk is megvolt hívva aki tulajdonképpen a második ofőnk volt mert egyik tanévbe ő volt az osztályfőnökünk majdnem 5 hónapig amikor az igazi ofőnk sokat volt kórházban meg kezelésekre járt stb.... Tehát nekünk ő volt a másik osztályfőnökünk és egész gimiben ő tanította nekünk a történelmet meg vele voltunk el a legjobban az órákon mert jól tanított értett a nyelvünkön és bírtuk őt nagyon, ő szinte totál meglepődött amikor meglátott és hogy mennyit változtam. Az osztálytársaim többsége tanulni ment érettségi után, én meg dolgozni mert egy ismerősöm intézett nekem valamit, bár abba belebuktam túl nagy falat volt az nekem, én akkor gyorstalpalón kitanultam valamit és azzal dolgozok egy gyárban a raktárba, a többiek amikor vizsga után hónapokig kerestek munkát én nekem már majdnem 1 éves munkatapasztalatom volt jó fizetéssel, akkoriban már el is kezdtem megváltozni és gyakorlatilag már előrébb vagyok mint ők, mert nálam már tervbe van az előreléptetés, amint nyugdíjba megy az elődöm már át is veszem a helyét, ami eltart nyárig, addig meg van időm készülni a vizsgákra, amivel nagyon is jól haladok, plusz angol nyelvet tanulom hogy meglegyen a felsőfokú végzettségem ami nem kötelező de jó ha van leginkább a megrendelésekre szükséges meg az adminisztrációhoz, és ezek mellett amint elvégeztem a sulit április végén akkor utána ki is tanítanak munkavédelmi szakon is mert az új munkakörömbe annak is létfontosságú szerepe lesz mivel én nekem lesz a dolgom kiadni a védőfelszereléseket, időnként ellenőrizni azokat hogy a munkásoknak ami ki lett adva milyen állapotban van, a tűzjelzők és különböző figyelmeztető táblákat is ellenőriznem kell, és még sok minden egyebet. De ezt sokan mondták hogy ha nem változtam volna meg főleg belsőre amire azért rátett a külső változás is, akkor nem jutottam volna el idáig.