Úgy érzem beleszerettem egy örömlányba. Mit tegyek? Jön hogy sírjak, megszakad a szívem hogy nincs mellettem.

19 éves vagyok.

Ő 26.

Nem ő vele volt az első szexuális kapcsolatom. Tehát nem azért érzem ezt, mert ugye Ő volt az első..Mivel sokan beleestek ebbe a problémába hogy szeretik/ragaszkodnak az elsőhöz.

Első örömlányos látogatásom volt.

Szóval tegnap voltam nála, nagyon az esetem, csinos, egyszerűen első látásra úgy éreztem, hogy Ő kell nekem. Hozzátenném hogy 1-2 képet láttam róla az oldalon ahol fent volt a hirdetése, de nem egészképet, csak 1-1 részletet tartalmazott a kép.

Leesett az állam amikor megláttam, köszönés után az első mondatom az volt, hogy nagyon csinos vagy...ő megköszönte.

Kicsit magasabb nálam, meg van korkülönbség is..de nem érdekel, SŐT a foglalkozása sem.

Ő az igazi nekem.

Tökéletes alkat (mármint nekem az a tökéletes, imádom), nagyon szép minden "porcikája" ha lehet így mondani.

Egyszerűen az ágyban is tökéletesen tud mindent, (TUDOM hogy ez a "szakmája" és mégszép hogy tudja de akkoris.)

És okos, beszélgettünk előtte kicsit, meg közben voltak egymáshoz kérdéseink, és úgy éreztem már akkor hogy Ő a másik felem. Jókat mosolyogtunk, volt olyan hogy ugyanazt akartuk mondani egy-két dologra, meg egyetértettünk mindenben. Nem az a "buta kva" típus. De nagyon nem(!).

Nekem minden szempontból megfelel.

Azt is elmondta, hogy mióta, kb napi hányat, és hogy miért.

Pénzkiegészítés miatt, a rendes állása mellett ezzel kijön valahogy. Mesélt az álmairól, hogy elszeretne utazni ide meg oda.. a múltjáról, hogy 3 éve vált el. ( Ne kérdezzétek miért, én sem kérdeztem meg.)

Olyan kedves, odaadó, bújós típus, nekem teljesen őszintének tűnt. (általában hamar lejön ha valaki hazudik.)

Fél időnél is beszélgettünk, meg aztán is. Nekem úgy jött le hogy elvan ezzel a "melóval" és szereti a szexet, de mégsem csinálja szívesen.

Amikor tegnap úton voltam hazafele, úgy éreztem hogy minden jó volt, és kár volt hogy már elkellett jönnöm, mert letelt az idő és ment a következő...

Kicsit sajnáltam hogy egy-két dolgot nem valosítottam meg amikor ott voltam...de kicsit zavarban voltam először aztán meg kiment a fejemből.

Amikor hazaértem akkor már éreztem hogy hiányzik, úgy kezdett meghasadni a szívem... majd hamar lefeküdtem mert jól kifáradtam az 1 óra alatt.

Ma reggel jó nagy izomlázat, fáradtságot, és egy eszméletlenül nagy űrt éreztem a lelkemben.

Megszakad a szívem, úgy fáj hogy tudom hogy nem lehet az enyém, pedig úgy megbecsülném...senki se semmi nem érdekelne..Nekem Ő lenne a minden!.

Sírtam is már, majd megnéztem azt a két képet az oldalon..akkor úgy voltam vele hogy muszáj elfelejtenem, de nem megy.

Ismét pötyög a könnyen, mert tudom hogy nem látom kitudja meddig pedig nagyon hiányzik, és tényleg úgy érzem szeretem.

Sajnos a fizetésemet és a kiadásaimat, tekintve havi 2 alkalommal láthatom csak, esetleg 3 alkalommal...és most már zokogok hogy nincs mellettem...úgy csókolnám, ölelném, szeretgetném :(

Voltam már szerelmes, egy alkalommal hasonlóan rövid időn belül mint most (nem örömlány volt) és aztán megszereztem a csajt nehezen, kiderült tényleg szerelmes voltam beléje.

És "rendes" szerelmes is voltam már mint más..hogy lassan alakul ki, tudom mi a szerelem. És ez az :(

Sajnos még a teljes nevét sem tudom, csak a becenevét, még Facebookon sem találtam meg, hogy ott próbáljak vele beszélni. Tudom, ha megvan a száma akkor minek a Facebook?! ott mégis másabb.

Ennyi lenne :(

Őszinte véleményeket szeretnék. És hozzászólásokat.

Köszönöm.