Hogyan tudnék neki segíteni feldolgozni a gyászt?

Az, hogy valakinek meghal a testvére, szörnyű tragédia. Több ilyen esetet is ismerek, soha nem lehet igazán elfogadni. Aki viszont ennek ürügyén belemerül az önsajnálatba, kifogásokat keres, mások érzéseivel játszik, az szánalmas. Ha nem akarná a figyelmedet, megszakítaná a kapcsolatot. Ő viszont akarja, kéreti magát, szüksége van a lelki tutujgatásodra, a folyamatos visszajelzésedre, hogy ő neked fontos, de ő nem hajlandó normális emberi érzelmeket mutatni feléd és felnőttként viselkedni. Az éretlen gyerekek viselkednek így, nem pedig a veszteségen átesett férfiak. Neki nem érdeke, hogy változzon, úgyhogy nem is fog. Ez nem elsősorban gyász, hanem éretlen személyiség. Pont mint azok, akik megkísérlik az öngyilkosságot, gondosan vigyázva, hogy ne sikerüljön, mert nem meghalni, hanem a figyelem középpontjába akarnak kerülni.. Ott sem az a valódi probléma, amire hivatkoznak, hanem az, hogy nem tudnak mit kezdeni az életükkel. Mit tennék a helyedben. Elküldeném pszichológushoz. Ha hajlandó rá, akkor kapcsolatban maradnék vele, egyébként pedig ha nem, akkor megszakítanám a kapcsolatot. Szenvedni egyedül is tud, ha neki ez okoz örömet.

Hívd el valamilyen közös programra és közös programokon keresztül közelíts hozzá. Egyébként meg ne ess abba a hibába, hogy összekevered a szánalmat és a segíteni akarást a szeretettel, pláne a szerelemmel.