Miért csak az érzelmek irányíják a legtöbb embert, mikor a szerelemről van szó?

A legtöbb embert nem is érdekli, hogy milyen a másik ember személyisége, hogy emberileg mennyit ér. Csak legyen meg a vonzalom, termelődjenek azok a bizonyos hormonok, és minden rendben van. Aztán csodálkoznak, ha néhány hónap, esetleg néhány év múlva a kapcsolat tönkremegy.

Nem jobb lenne, ha a racionalitást helyezné mindenki az előtérbe, és a racionálisan döntenék el, hogy mikor érdemes engedni az érzelmeknek és a vonzalomnak (mert a másik személyisége, intellektusa, embersége is rendben van), és mikor kell e két dolog ellenére is a racionalitást figyelembe véve úgy dönteni, hogy nem kezdünk el udvarolni/engedünk a másik udvarlásának/járunk vele.

Ráadásul a média is azt közvetíti, hogy "Hallgass az érzelmeidre/szívedre!" irányítaná