Ezt nem bírom tovább, mit tegyek?

Sziasztok! Köszi a sok, hasznos választ! A dologban annyi előrelépés, hogy beszéltem még egyszer tesómmal, aki látszólag felfogta a dolgot, de nem hagyott fel a zaklatásommal. Aztán anyuékkal, akik továbbra sem hittek nekem. Össze pakoltam a cuccom, és eljöttem egy barátnőmékzet lakni, még aznap, mikor a kérdést ide kiírtam. Persze felhívtam, anyát, és elmondtam neki, miért vagyok itt. Haza akart cibálni, de a barátnőm anyukája nem engedte. Most áll a bál otthon, de talán már komolyan vesznek. Tegnap megkerestem az iskolapszichológust, aki szintén felvette anyával a kapcsolatot. Most itthon vagyok, mert a suliból haza cingáltak, de úgy fest, végre hiszenek nekem. Most pszichiátert keresnek tesómnak. Ha elviszik oda, megnyugszom, ha nem, akkor költözök megint. Szerencsére barátnőm anyukája nagyon megértő. Amúgy gyermekjólétis. Köszi a bíztató szavakat, ha nem segítetek, ki tudja meddig tűrtem volna némán. Ja, ofőnek nem szóltam, nem akartam, hogy bárki megtudja az osztályból véletlenül. Elég kínos ez az ügy anélkül is, hogy mindenki ezen csámcsogna.