Ez most mi lehet? Lehetséges, hogy mentális problémák okozata? V. mi okozhatja? Mi az esély, hogy elmúlik? [+18! , meleg kérdés]

"mert ugye azt sulykolták beléd, hogy neked lányt KELL szeretned"

Kifejezetten nem sulykolták belém. Sőt, szüleim 1-2× arra is kitértek - csak úgy maguktól, ezt én is furcsáltam akkor, hogy miért vetik fel -, hogyha fiú barátot szednék fel, őt is elfogadják. Csak mondjuk mindig hozzá is tették, hogy lehetőleg ne.... ami persze nevelési szempontból - el kell ismerni - talán jó is, mert pl. egyneműek közötti kapcsolat esetén nincs család, gyerek, ha lenne is, lehet hogy rossz kihatással lenne rá, stb.

Azt, hogy otthon szétszednének, tegnap késő este valószínűleg erősen eltúlozhattam, inkább csak félnék a dolog szembesítésével.

"Ki az aki ezt ilyenkor végigolvassa?"

Nem vártam azonnal választ. Itt a GYK-n számomra az első befutó válaszra várt idő átlagosan két nap, szóval mást sem sürgetek. ;)

"Mondjuk témázni azon, hogy egy csajt megd gni ketten.(tudom hogy ez még nem biszex) Meg mesélj valami sztorit, hogy az egyik haverodat megd gta a nője egy felcsatolhatóssal, és élvezte. Alpárinak tűnhet(meg az is), de valahogy ki kell puhatolóznod, hogy viszolyog a dologtól, vagy elfogadja."

Na, ilyen lényegében __meg sem fordult a fejemben__. És igen, alpári a dolog, és mivel elvileg egy "kultúrális" város (elvileg) "kultúrális" egyetemén vagyok, itt ilyen témákkal bepróbálkozni akár jóbaráti szinten is eléggé égés lenne. De nem is akarnám, én se gondolkozok ilyenen.

De az is a gond, h. ebben a városban (ahhol vagyok) valószínűleg az emberek többsége nem tud csak úgy közvetlen lenni, és a barátságok itt nagyon régről épülhetnek ki.

Pl. járok egy vallási közösségbe is - sajnos egyszerűen ez az egyetlen módja, hogy minimális szinten társaságban legyek, máskülönben megőrülnék. Itt pl. elég sok mindent megteszek, hogy befogadjanak, minden alkalmon ott vagyok (ami a nagyját nézve ritka, még azon is, amikor csak páran megyünk el valahova), rendszeresen sütit viszek a találkozókra, próbálok a lehető legnyitottabb lenni, szakmailag/vallásilag felkészült lenni (ha olyasmi jön szóba), a határokra is vigyázok, hogy ne legyek túl közvetlen; ötleteim is vannak, többször is volt már olyan feladat, amit én csináltam meg tisztességesen, pedig elég sokba (idő, ráfigyelés, stressz, stb.), amit tudok, elvállalok, felajánlom.....

Mégis, még mások együtt viccelődnek, szivatják egymást poénból, befogadóak, addig.... én mintha egyszerűen csak egy góc lennék ott, beszélgetni se tudok mindig rendesen, mert egyszerűen a szavamba vágnak, nem hallják meg, amit mondok - pedig kifejezetten erős hangom van, bár kissé furcsa -, a ×hasonló× vicceimen nem hogy semlegesen reagálnak, még jópárszor be is sértődtek, felesleges dolgokat kötözködésnek fognak fel, stb.

Szóval azon a környéken, abban a társasági rétegben, ahhol én vagyok, - legalábbis számomra - nem mondanám, hogy könnyű megfelelni, és akkor is inkább csak akkor van esély, ha az illető emberileg/szellemileg egy mintapéldány. (És igen, én sajnos nem vagyok az)

---

"Azért mert egy lány miatt pofára estél ,nem kell bebuzulni. Szereted azt a srácot vagy csak ő az első ember aki figyelt rád? Ezt kérdezd meg önmagadtól!"

Ez szerintem ilyen formában azért távol áll a valóságtól.

Nem mondom, hogy elképzelhetetlen, hogy amiatt a lány miatt okozott trauma esetleg valahogy itt is közvetetten szerepet játszik, valami úton-módon, több év távlatából, de az, hogy én, vagy teszem azt bárki - mert szerintem Ti is tudjátok, hogy még jópáran vagyunk így elszórva - szembesült azzal, hogy nincs és nem lesz esélye a lányoknál, legeslegföljebb egy laza haveri viszonyra, ilyen-meg-olyan okok miatt, az abszolút nem jelenti azt, h. "akkor nincs más, próbálkozzunk a saját neműeknél"..... (erre (amire Te gondolsz szerintem) volt is egy film YouTube-on, de most nem találtam).

Az akkor 'csak' annyit jelent, hogy "Akkor nincs más." pont. Ilyenkor az ember arra gondol, hogy na bumm, nem feltétlenül a párkapcsolat az élet nagy értelme.

Magyarán, bár feltételezhető, de szerintem nem arról van szó, hogy azért, mert egy lánynál pofára estem, rögtön nőgyűlölő ß... lettem. (bár igaz, a lányok jelentős részével nem is vagyok "kibékülve", és nem is keresem velük a társaságot)

Azt pedig főleg elutasítom, hogy azért érzek így ~most~, mert hirtelen valaki figyelt rám, és eddig senki.

Azt nem mondanám kifejezetten figyelemnek, hogy lemaradt órán - mert egy retek 2012-es MicroF¤S csilivili de kezelhetetlen fejlesztőkörnyezetben kellett a 0-ról hirtelen valamit első látásra csinálni, én is volt, ahhol lemaradtam -, és mivel pont én voltam mellette, engem kérdezett meg.

Főleg nem olyan odafigyelésnek mondanám, amitől a másik fél számára is váratlanul egy azonos nemű "olyan értelemben vett érdeklődését" váltja ki.

Ennél a szaktársak közül már 100× nagyobb odafigyelést is tanúsított egy jófej srác, és akkor is csak addig jutottam el, hogy érdemes lenne azzal a szaktársammal aktívan barátkozni. ;)

Plusz, mint mondtam, kifejezetten a külső/szépség, a nőiesnek ható arcvonások/hang miatt jött bennem a "fellángolás"... magyarán azt is mondhatjuk, hogy ez testi szerelem/vonzódás. (CSAK nem olyan értelemben, ahogy egyesek a "testi szerelmet" gondolják ;])