Tudom, hogy nem gáz, ha valakinek nincs még barátja 14 évesen. De úgy látszik, mégis az? Most akkor tényleg leszbikus lettem?

14 éves vagyok, és már kicsit kezd elegem lenni a többiekből. Tudom, hogy nem kéne velük foglalkoznom, de ezt mondani nagyon könnyű, betartani pedig lehetetlen.

Pasim, csajom, ez a két szó, amitől egyszerűen irtózok. Szörnyű szavak. Akkor már inkább barátom, párom, de pasim? Jézusom.

És épp ez a "gond". Hogy magyarázhatnám meg? Nem volt még "pasim", és úgy látszik, hogy ez mások szemében szálkát hagy. De könyörgöm, nem fogok "járni" valami idióta 14 évessel, akinek kell egy lány, hogy elmondhassa, ő már nagy fiú és neki csaja van. Bezony. Ez tök menő. Szerintem meg szánalmas.

Szeretem a kutyákat. Ez a másik gond, ami nem tetszik a többieknek. Egészen kicsi korom óta kutyusokkal vagyok körülvéve, három ebem van, és mindegyikért oda és vissza vagyok. És igen, számomra fontosabbak az állataim, mint a "pasizás". Ez a második probléma.

A harmadik pedig az, hogy én PERPILLANAT (ezt kiemelném, hisz a véleményem még rengeteget változhat, bár én most szilárdan ki merném jelenteni, hogy szerintem nem fog) nem akarok férjet. Nem akarok házasságot. És szerintem nem vagyok ezzel egyedül, de mindegy. Az ok igencsak egyszerű: a szüleim kapcsolatát látva egy dolgot tanultam tőlük - összeházasodni nem érdemes. Ez nem azt jelenti, hogy nem akarok párt, közel sem, csupán úgy gondolom, hogy felesleges a házasság.

És a legutolsó probléma: interneten keresztül vannak barátnőim. Nem is egy, és mindegyikkel már évek óta tart a barátság, sokszor találkozunk. Interneten ismerkedtem meg a legtöbb barátnőmmel.

Ez így együttvéve elegendő ok arra, hogy azt gondolják rólam, leszbikus vagyok. Amikor először rákérdeztek előttem, csak nevetni tudtam. Mindig is jól tudtam, hogy az osztályban van egy-két (inkább négy-öt) hülye p.csa, akik nem látnak túl a műszempilláikon, és képesek ilyen hülyeségeket kitalálni. De azért ennyire nagy baromságokig nem hittem volna, hogy elmennek. Leszbikus vagyok?

Ez a legfőbb kérdésem. Teljesen őszintén leírhatjátok azt, hogyha úgy gondoljátok, hogy leszbikus vagyok. De akkor valami ésszerű indokot szeretnék hallani, és akkor lehet, hogy talán még el is hiszem.

Már rohadtul idegesít, hogy ezt hiszik rólam azért, mert nem "pasizok", szeretem a kutyákat, nem akarok férjet (jut eszembe, nem is szoktam naphosszat arról beszélni, hogy mi lesz a gyerekem neve, ahogy a többiek teszik. 14 évesen engem ez érdekel a legkevésbé...) és netes barátnőim vannak. Komolyan ettől lesz valaki leszbikus? Azért jó tudni... De most őszintén: emiatt én leszbikus vagyok? Vagy lehet, hogy aberrált, amiért nem azok a dolgok érdekelnek ennyi idősen, mint a többi sz.ajhának készülő cukcsi barbi babácskát? Valaki elmagyarázná, hogy kéne viselkednem ahhoz, hogy ne gondoljanak ilyen hülyeségeket?

(Bocsánat, hogy ennyire hosszúra sikeredett. )