Talán fontos lehetek neki? csak barátként gondol rám?

Jópár hónapja kórházba kerültem hosszabb időre. Ez idő alatt egy férfi ismerősöm minden nap bejött hozzám órákra a kórházbatartotta a lelket bennem és ehhez hasonlók. Miután haza engedtek, akkor is, ha nem is naponta, kétnaponta átjött hozzám, meglátogatni. Megesett, hogy olyan hosszúra nyúlott a beszélgetés, hogy nálam aludt. Volt, hogy 'szájra puszival' köszönt el, de olyan is, hogy leráncigált sétálni és vagy a vállamra, vagy a derekamra tette a kezét. Vagy filmezés közben átkarol, magához húz, összebújunk.

Azokban az időkben nagyon sokat segített érzelmileg. Szó szerint a lelket tartotta bennem.

Még mindig sokat jön át hozzám, gyakran eljárunk ide-oda, de még nem mertem beszélni vele erről, mert félek, elrontok mindent.

Mi lehet ez?