Elérhetetlen pasikra pazaroltam az időm, azt is csak a fejemben, közben elszálltak az évek. Mi a gond velem, miért alakult ez így?

Alapvetően elég félénk, visszahúzódó vagyok. Tizenéves koromban mint minden lányt, már érdekeltek a fiúk, de a néhány közeledési kísérletem mindig elutasításra talált. Ettől még félénkebb lettem, és már nem kezdeményeztem senkinél semmit, csak mindig belehabarodtam egy kiszemelt pasiba, akiről vagy távolról álmodoztam vagy a közelemben volt és beszéltünk is, de sosem mutattam, hogy akarnék tőlük valamit. Egyszer régen volt egy rendes kapcsolatom is, de annak pár hónap alatt vége lett. Azóta maradnak az álmodozások, pedig már 30 leszek mindjárt. Miért alakult ez ki, ez nyilván nem normális, meg szánalmas (ilyen koromra előfordul, hogy hónapokig filmszínészekért vagyok oda, ha épp nincs egy hús-v;r pasi, aki tetszik) stb., de nem tudok kijönni ebből a körforgásból, pl. egy pasival még normálisan beszélgetni se tudok, állandóan zavarban vagyok, sokszor még akkor is, ha egyébként nem tetszik.