Hogy tudnak a fiatalok havonta mas emberbe beleszeretni?

Nem tudom en meg nem ereztem ilyet..

Viszont valodi szerelmet szeretnek..

Kerestem neked ide egy pont idevágó idézetet Poppertől, de amíg meg nem találom, a másikat is bemáslnám:

"Arthur Miller Pillantás a hídról című darabjában mondja el az egyik szereplő, hogy talán az a bajunk, hogy irtózunk a száz százaléktól. Megelégszünk ötvenszázalékos szerelmekkel, nyolcvanszázalékos apasággal, anyasággal, hatvanszázalékos hittel. Vagyis soha nem éljük végig a dolgainkat. Mindig hagyunk kiskaput, amin keresztül kislisszolhatunk. Így van. A száz százalék ijesztő. Mert ha bukunk, százszázalékosan bukunk. Csakhogy érdemes-e ebben a langyosságban élni? Vagyis érdemes-e úgy élni, hogy az ember állandóan azzal van elfoglalva, hogy megkímélje magát a fájdalmaktól, a szenvedésektől."

És ezért nincs kitartás a fiatalságban, mert nem merik beletenni a szívüket a dolgokba. Mindenki attól retteg, hogy a másik mikor töri ketté őt, mikor csapja be, és emiatt egy takaréklángon égő szerelmet dédelgetnek, ami pont azért nem lehet hosszúéletű, mert nincs mi táplálja a tüzet. Nem merik egymásban táplálni a tüzet. Az ember végtelenül egoista. Láttál már embert, aki, ha szerelmes, nem az az első kérdése egy káosz idején, hogy "jajj, mi lesz velem?". Nagyon kevés az ilyen ember. Ha mindenki csak védekezik, fél a csalódástól, akkor a vágyaival ennetétes rezgéseket bocsát ki, és nem is lesz része igazi, kölcsönös szerelemben. A szívet nem kell félteni, nem fog meghasadni. Csak azt hiszik sokan, hogy meghasad...