Hogyha nekünk férfiaknak kell a tenyerünkön hordozni a nőket, nekünk kell kezdeményeznünk, nekünk kell keresnünk őket, és ezáltal több felelősség hárul ránk, mint a nőkre, akkor minket ki fog szeretni?

#2: "Miért nem kapnak a férfiak egymástól érzelmi támogatást?"

Megkapjuk mi is, haveroktól, barátoktól, mi is meg tudjuk beszélni egymással a privát dolgainkat, amit VELETEK nem lehet, mert nektek kell a középpontban lennetek, mindenki más le van szarva.

Ohh, ilyen sarkosítást én is tudok! Tenni kell ellene, csókolom! Nem muszáj klisékben élni! Kitalálok én is ilyen szöveget:

Mi meg szülünk, hormonzavarosan, elhízva fetrengünk és tűrjük, hogy hánytok tőlünk, neveljük a gyereketeket akár egyedül, mert megcsinálni voltatok csak férfiak, jópofizunk a hü..lye anyátoknak, hallgatjuk a méret, az egzisztencia, az elmulasztott évek miatti a siránkozást, eltűrjük a ku.rvázást.. Flegmáztok, isztok, verekedtek, mert ránk ugye nem tartozik a gondolatotok, nincs mit elmondani! Inkább magatokba zárjátok és belebolondultok, ahelyett hogy elmondanátok a párotoknak! Ja hogy nincs? Ilyen beszűkült felfogással nem is lesz!

Na, az enyém milyen? Sírjunk akkor együtt? A Férfi nem olyan, amit leírtál. Majd ha az leszel, megtudod!

Ohh már megint a szegény, összetört szívű 'rühellem a nőket'..

Még mindig az a válasz.. hiszti hiszti hiszti..

Hmm, ki is az aki hisztizik most? Te.