Miért mondja szinte mindenki azt, hogy "szánalmas" meg "nevetséges", ha egy felnőtt férfi sír? Ennyire elkegyetlenedtünk volna?

Na mégegyszer:D

*felemelőbb,mikor elkezded vigasztalni a másikat és jól esnek a könnyei mert tudod,hogy Neked szól és miattad van.

Érdekes kérdés. A mai világban mások úgymond a "normák", mint régebben. Főleg ha az ember még fiatal. Régen sem volt menő a sírás ez tény, de az embertől olyankor megkérdezték, hogy mi a baj, mi bánt stb. Most már inkább csak kiröhögik, vagy szimplán csicskának nézik. Ezt köszönhetjük a médiának is, a nevelésnek, a korai "érésnek".

Minden ember érzelmileg. Van, aki sosem sír, van, aki mindenen tud. Én is sírtam már pasi létemre nem egyszer, pl szakításokkor. De ha egy állatot bajban látok, akkor is el tudok érzékenyülni valamilyen szinten, mivel nagyon szeretem az állatokat.

Igazából az csak a másik embert minősíti, aki lehurrog ilyenek miatt. Sokan nem tolerálják ezt, mert a sírás náluk egyenlő a gyengeséggel. Pedig egy ember attól ember, hogy kinyilvánítja az érzelmeit. Ki erősebben, ki mérsékelten.

Szerintem ez is annyira személyfüggő...

Én lány létemre utálok sírni, és nem is szoktam.

Ha egy férfit látok sírni, akkor eltudom fogadni, ha van rá oka. De inkább az a bajom, hogy nem tudnám kezelni, és szerintem ezzel többen is így vannak.

Szerintem nagy szerepe van a médiának az elvárt férfikép torzulásában. Az eltúlzott, irreális férfiszerepek és minták a fiatalabb, "durvább" filmeken felnőtt generáció körében valóságosnak tűnnek.. vagy ha valaki nem is erre vágyna, esetenként a környezet "nyomására" játsza meg, hogy neki is az tetszik. (Például: lánytársaságban elhangozhat: 'ne járj már ezzel a kis csicskával, annyira szerencsétlen' stb.)

Mint mindenhol, itt sem lehet általánosítani. Sok körben nem gáz, ha egy férfi érzelmes, de ennek is megvan a helye -ha mondjuk együtt nézek egy filmet egy pasival, és meghatódik, elsírja magát, az nem gond. De ha első csók után mondjuk az utcán érzékenyül annyira el, az már nem olyan jó... A társadalmi elvárások egy részének nagyjából mindenki meg akar felelni és szerintem ha nem muszáj, próbáljuk az érzelmeket otthon kinyilvánítani. Kell legalább egy minimális önkontroll: szerintem lány se sírjon az utcán. Legalább próbálja meg kibírni hazáig.

Kérésedre fókuszálva: nem kell elfojtanod önmagadat, de ezt a privát szférádban, ismerőseid és barátaid körén kívül nem kell tudnia másnak, mert nem rájuk tartozik. Az általános normáknak felelj meg /ld. udvariasság, fizikai erőből fakadó segítségnyújtás etc./, az érzelmeidet pedig tartsd meg az illetékes köröknek.

Ha csak bizonyos élethelyzetekben teszed ezt bizonyos személy előtt,akivel bizalmi viszonyban vagy,és nyomós okod van rá,akkor az elfogadható szerintem.Itt gondolok egy szakításra,szerelmi bánatra,ami megvisel lelkileg,vagy ha elveszted azt,akit szeretsz,mondjuk haláleset.Ezen felül viszont az indokolatlan érzelmi kitöréseket nem megfelelő helyen és időben én férfiatlannak tartom.

Volt például egy pasim,aki azért sírta el magát,mert a munkehelyen fegyelmit kapott,illetve mert elesett egy bizonyos névleges poziciótól.Na ezt én már eléggé túlzásnak éreztem.

Annyira nem szeretem az ilyen jellegű kérdéseket a kérdezők/válaszolók kőbe vésett szabályként értelmezik, hogy egy pasi nem sírhat.

Azt kéne megérteni, hogy mindenkinél más a határ. A nők se egységesen kategorizálnak egy sírást az érthető és a nem elfogadható kategóriába.

Nekem marha ciki lenne ha a párom sírna azon, ha pl haverokkal, barátokkal van programom nem vele, holott ő csak így éli meg az érzéseit nem?(azért ezt a példát mondom mert ilyen témába vágó kérdés is volt ma). Vannak dolgok amik nem indokolják az ilyen szintű érzelmi kitörést, de mindenkinek más dolgok tartoznak ebbe a kategóriába.

Elfojtani meg nem kell az érzéseket csak ha az illető pl érzékeny akkor nem árt ha ezt tudja magáról és megjegyzi, hogy nem a világ gonosz és érzéketlen, meg az se árt ha nem várja el másoktól, hogy megértség az ő "meghatódottságát".

"Az őzinteség szép dolog - akkor az őszinte érzések, miért nem?" - Kérdező ezt ugye te se gondolod komolyan? Őszinte érzés az is ha haragodban be tudnád verni a másik orrát, akkor annak is szépnek kéne lennie? Hogy a kérdésre is válaszoljak, mindennek van határa, az érzelmeknek is, attól hogy szereted a másikat némely tulajdonsága még lehet marha idegesítő és pont arról szólna a kapcsolat, hogy figyelünk a másikra csiszolódunk, alkalmazkodás ésszerű kereteken belül. Az érzelem kimutatásra meg amúgy is figyelni kell pont azért, hogy ne bántsd a másikat. A kontroll nélküli érzelem kimutatás garantálja egy kapcsolat végét, vagy más el se kezdődik miatta. Szerintem nagyon személyesnek veszed a témát kérdező és nem látod a fától az erdőt, de ez csak az én véleményem, remélem nem bántottam meg vele senkit.

Dehogy baj ha egy férfi sír

én pl. filmen elég sokat, mert beleélem magam

az meg, hogy itt mit reagálnak, hát most őszintén ki nem szarja le :D